Tíz éves a nőgyógyásznál, reszket, mint a nyárfalevél

Olyan konzervatív, szemérmes családban nőttem fel, hogy annak idején számomra elképzelhetetlen lett volna, hogy azzal nyissak be este anyámék szobájába, hogy viszket a puncim. Tízéves lánygyerek viszont minden gátlás nélkül jött, hálistennek számára meg az lenne elképzelhetetlen, hogy ne szóljon, bármi ilyen probléma adódik. Többek között azzal is tisztában van, hogy nemi szervek körüli betegségeket nem lehet elbagatellizálni, mert a későbbiekben még egy apróbb bajból is nagy lehet.

Szóval jött a lánygyerek, hogy viszket. Délután még kutya baja se volt, estére jött elő neki, de már aludni se nagyon tudott miatta. Más ötlet híján hirtelen a Canesten kenőcshöz nyúltunk (később kiderült, nem kellett volna), azt kicsit megnyugtatta a bőrét, aztán abban maradtunk, holnap irány a nőgyógyász.

Volt para rendesen, annak ellenére, hogy többször is beszéltünk már arról, milyen vizsgálatok folynak ilyenkor az orvosi ajtók mögött. Nem volt újdonság számára a nőgyógyászat mint fogalom, igyekeztem előtte is példát mutatni, és rendszeresen kivizsgáltatni magam, rákszűrésre járni. Bár így kevésbé viszolygott a dologtól, azért benne volt a félsz és az ellenérzés – kiben ne lenne, senki se az élvezetért tárja szét a lábait egy vadidegen embernek.