Tíz tipp tinik kezeléséhez

Amikor valaki azt mondja, gyereket nevelni a világ legnehezebb dolga, érdemes pontosítani:  tinédzsert nevelni a világ legnehezebb dolga! A tinikorszak a gyermek- és felnőttkor közötti átmenet, amely alatt rendkívül nehéz megtalálni a helyes irányt: ez az ideje a növekedésnek, az én felfedezésének, a fizikai változásoknak és az érzelmi viharoknak. Hogy könnyebb legyen mindenkinek ez a röpke 10 év, íme néhány tanács szülőknek.

Ne fenyegetőzzünk!

Az egyik központi elve a tinik nevelésének az, hogy megértsék: minden tettüknek következménye van. Ha tehát tisztáztuk velük, hogy ha X dolgot elkövetnek, annak Y lesz a következménye, onnantól csupán tartanunk kell magunkat a felállított szabályokhoz, fenyegetőzni azonban tökéletesen felesleges – és káros is.

Mutassuk ki a szeretetünket!

Ez bizony nehéz dolog, mivel a tinik sokszor elutasítóak, és nagyon könnyen zavarba jönnek. Érdemes végiggondolni, milyen mértékű szeretetkinyilvántást tudnak elviselni, de mindenképp éreztessük velük, hogy mit jelentenek a számunkra. Biztosítsuk őket arról, hogy bármi is történik, ránk mindig számíthatnak, és mi biztonságot nyújtunk számukra.

Ismerjük meg a barátait!

Noha összebarátkoznunk nem kell a gyerekünk haverjaival, bizonyos mértékig ismernünk kell őket. Hívjuk meg őket vacsorára, időnként próbáljunk meg beszélgetni velük, és törekedjünk arra, hogy nagyjából “képben legyünk” anélkül, hogy tolakodóak lennénk. Ezáltal legalább nagyjából tudni fogjuk, mi érdekli őket, miket csinálnak és általában milyen a gondolkodásmódjuk és az értékrendjük.

Állítsuk fel a határokat és jelöljünk ki feladatokat!

A határok és szabályok kijelölése struktúrát, értelmezhető keretet ad az életnek, a feladatok pedig felelősségre nevelnek.

Ne harcoljunk!

Beszéljünk bármiről, soha ne harcoljunk tini gyerekünkkel, bármilyen provokatívan viselkedjen is. Legy gyengédek, és maradjunk ki a vádaskodásokból. Amikor a sarkunkra kell állnunk szülőként, legyünk biztos benne, hogy valóban fontos dologról van szó – apró-cseprő dolgok miatt ne szóljunk.

Tanítsuk meg a veszélyekre!

Nyaggatás helyett gondoskodjunk róla, hogy megtanulják, milyen veszélyeket hordoz pl. ittasan vezetni, védekezés nélkül nemi életet élni, közösségi oldalakon meggondolatlanul tartalmakat feltölteni és megosztani, aztán lépjünk hátra. Ha megkapják a megfelelő “oktatást” és a bizalmat, a tinik meglepően éretten tudnak viselkedni. Ha észrevesszük, hogy túl erős a barátok hatása, és a gyerekünk magatartása, megjelenése, viselkedése jelentősen megváltozik, ne fogjuk vissza magad: vigyük el őt olyan szakemberhez, aki segíteni tud rajta.

Segítsünk csökkenteni a feszültséget!

Akár iskolában, akár a baráti társaságból érkezik túl sok nyomás, igyekezzünk nem tetézni ezt saját – sokszor irreálisan magas – elvárásainkkal. Ehelyett segítsünk a gyerekünknek, hogy könnyebb legyen neki.

Tiszteljük a magánéletét!

Miközben szülőként tudnunk kell, mi történik a gyerekünkkel, meg kell adni neki a lehetőséget, hogy magánélete lehessen. Ne feledjük: a kémkedés tönkreteszi a bizalmat!

Tápláljuk az önbecsülését!

Az önbecsülés nagyon törékeny dolog ebben az életkorban, a szülők pedig sokat tehetnek azért, hogy mindez megszilárduljon. Értékeljük az eredményeit, bátorítsuk és motiváljuk őt arra, hogy higgyen önmagában.

Tartsuk nyitva a kommunikációs csatornákat!

A gyakori és hatékony kommunikáció az egyik kulcs ahhoz, hogy megfelelő módon segítsük át a gyerekünket a tinédzserkoron. Ne hagyjuk, hogy tini gyerekünk azt érezze, elítéljük őt, és nem fordulhat hozzánk problémáival!