Több fa a gyerek körül=jobb jegyek a suliban

Nagymamám is megmondta, hogy ne üljek annyit a szobában, hanem menjek a friss levegőre. Bár egyes egészségügyi témájú meglátásait a tudomány később nem támasztotta alá (ha sok vizet iszol, nem nől béka a hasadban), a természeti környezet gyermekekre, illetve az idegrendszerre kifejtett áldásos hatását mostanra meglepően sok kutatás igazolja.

Igen, valóban agresszívak és figyelemzavarosak lesznek a gyerekek, ha az életterükből hiányzik a természeti környezet és túlteng benne a beton. Jobban teljesítenek az iskolában, ha sokat vannak a zöldben – de még az is számít, hogy fák vannak-e a házunk előtt vagy parkoló.

Igen, valóban agresszívak és figyelemzavarosak lesznek a gyerekek, ha az életterükből hiányzik a természeti környezet és túlteng benne a beton. Jobban teljesítenek az iskolában, ha sokat vannak a zöldben – de még az is számít, hogy fák vannak-e a házunk előtt vagy parkoló.

Természethiányos szindróma

Richard Louv, a téma egyik élharcosa és több könyv szerzője alkotta meg a pszichiátriai diagnózisok mintájára a „nature deficit syndrome”, azaz természethiányos zavar kifejezést. Ez természetesen nem egy diagnózis, csupán érzékletes leírása annak a problémának, amely manapság sok gyermeket érint: hogy kénytelenek nélkülözni a természeti környezet áldásos hatásait. Mert olyan helyen laknak, ahol több a térkő, mint a bokor; vagy mert olyan életvitelt folytatnak (vagy a szüleik folytatnak olyat), amibe nem fér bele az erdei séta.

A szakember szerint a gyerekek számára fontos a természettel való közvetlen kapcsolat, azaz nyugodtan legyen vizes a kezük és sáros a cipőjük. A természetben való játék kísérletezéssel, kockázatvállalással is jár, amelynek kiemelkedő szerepe van a személyiségfejlődésben.

Persze, könnyen lehet, hogy mi megadnánk a lehetőséget, de gyerekünk nem hajlandó kitenni a lábát a kanapéról – ilyenkor nehéz megtalálni a határt a túlzott szigor (márpedig akarata ellenére is kicsapjuk a kertbe) és a feladás (maradjon a tévé előtt, legalább csend van) között.

Állítólag rengeteg gyerekre igaz, hogy egész gyerekkorukban nyafognak, amikor kirándulni „kell” menni, majd fiatal felnőttként legkedvesebb gyerekkori élményeikként hivatkoznak a közös kirándulásokra. Richard Louv szerint viszonylag ritkán fordul elő, hogy valaki gyermekkora legszebb napjaiként azt a napot idézze fel, amikor egész nap tévézhetett.
Gyógyítja a figyelemzavart, javítja a koncentrációt a fa

A természeti környezet idegrendszerre, és főként a fejlődő idegrendszerre gyakorolt hatásait egyre több kutatás támasztja alá az utóbbi években. Az egyik, sokat vizsgált gyermekkori diagnózis a hiperaktív-figyelemhiányos zavar: kiderült, hogy a természet közvetlen közelsége, azaz a zöldben eltöltött idő javította az ADHD tüneteit.

Ezzel szemben a beltéri elfoglaltságok (pl. tévézés), illetve a kültéri, de nem zöld, hanem lebetonozott-térkövezett területeken töltött idő nem javított vagy inkább rontott a gyerekek tünetein. Egy tanulmány során különféle helyszíneken történő játékot követően értékelték a gyerekek ADHD-s tüneteit – kiderült, hogy a legsúlyosabbak a tünetek, ha a gyerek ablaktalan szobában játszik, ennél még az ablakkal ellátott szoba is eggyel jobb. Jó hatással volt a figyelemhiányos tünetekre a fű borította nyílt tér, de a legjobb az olyan erdő vagy park volt, ahol fű és fák is voltak.