Többnyelvű gyerekek

Levente Magyarországon volt első osztályos, majd egy évig a Kanári szigeteken járt iskolába, és most második éve, hogy Bangkokban egy kéttannyelvű iskolában tanul.

Votisky Petra pszichológust kérdeztük arról, hogy mennyire veszik könnyen a gyerekek az idegen kultúrákba való beilleszkedés akadályait.

Egy év „lazítás”

„Nem kalandot vagy munkalehetőséget kerestünk, és nem is készültünk rá évekig. Hiába volt jó állásunk, egyszer csak elegünk lett az otthoni helyzetből – többek között az iskolarendszerből – és 2013-ban eldöntöttük, hogy egy másik országban folytatjuk. (A sors iróniája, hogy most épp egy diktatúrában élünk, de külföldiként nem érezzük a fenyegetettséget, a hatalom nem szól bele a hétköznapjainkba, és nem mondja meg, mit gondolhatok, vagy hogyan neveljük a gyereket.)

Gyakorlatilag kinyitottuk a térképet, hogy megnézzük, hol lehetne jobb nekünk, ahol barátok is élnek. Végül a Kanári-szigetekre esett a választásunk – függetlenül attól, hogy akkor még egyikünk sem beszélt spanyolul” – meséli Baranyai Liza, aki férjével, Gergővel és fiával, Leventével 2013 nyarán költözött Gran Canariára.

“Kivettünk egy nagyobb lakást, és kiadtuk a szabad szobákat norvég nyaralóknak. Dolgoztunk, ismerkedtünk a nyelvvel, és persze élveztük a mediterrán klímát. Levi augusztus végén kezdte az iskolát, ahova 24 különböző nemzetiségű gyerek járt, és az igazgató szerint semmi gond nincs azzal, hogy nem beszél spanyolul, eddig mindenki hamar megtanulta a nyelvet.

Az iskolában egyébként differenciált oktatás van, vagyis a gyerekek a saját szintjükön tanulják az egyes tantárgyakat, így Levi a harmadikos matekot és az elsős spanyol írás-olvasást tanulta. Fél év elteltével már folyékonyan beszélt spanyolul, és mindenkivel hamar megbarátkozott. A tankönyveket a könyvtár biztosította az iskolának, és diabetikus étkeztetést is lehetett kérni.” Levi ugyanis menetközben cukorbeteg lett, de a helyi egészségügyi szolgáltatásokkal a család könnyen vette az akadályokat.

A világ másik felén

„Egy év pihenés után Gergővel pályázni kezdtünk szakmánkbeli állásokra több országban, köztük a Távol-Keleten is. Amikor engem felvettek a Greenpeace délkelet-ázsiai irodájába, családi kupaktanácsot tartottunk, és úgy döntöttünk, költözünk Bangkokba. Levit egy angol-thai kéttannyelvű iskolába írattuk be, ahol a 600 tanuló közül 100 külföldi.

Iskolakezdés előtt a fiunk négy hónapig ismerkedhetett az új kultúrával, és ezalatt a Rosetta Stone nyelvoktató programmal (erről itt már írtunk korábban) és velünk gyakorolva olyan szinten megtanulta az angol nyelvet, hogy nem okozott problémát bekapcsolódni az iskola második évfolyamába.

Thai nyelven még nem sokat tud, de nagyon jól érzi magát az iskolában, ahol van zongora és informatika óra is, a tanárok mind segítőkészek, a gyerekek mezítláb járkálnak a tanteremben, és ha a külföldi diák nem akarja a mandarin nyelvet tanulni vagy a buddhista imákba bekapcsolódni, senki nem kötelezi rá” – mondja Baranyai Liza.