Tragédia három szereplővel – az iskolai erőszakról

A hazánkban is egyre nagyobb figyelmet követelő kortárs bántalmazás témájában tartottak kedden könyvbemutatóval egybekötött sajtóbeszélgetést az Aranytíz Kultúrházban. A beszélgetés alapjául szolgáló kötet a gyermeknevelés terén nemzetközi bestseller szerző, Barbara Coloroso Zaklatók, áldozatok, szemlélők: az iskolai erőszak című könyve.

A beszélgetésen felszólalt többek között dr. Herczog Mária az ENSZ Gyermekjogi Bizottságának tagja és Reményiné Csekeő Borbála a Kék Vonal Gyermekkrízis Alapítvány szakmai vezetője valamint Tapolyai Emőke pszichológus. A Harmat Kiadó ügyvezető igazgatója dr. Herjenczki Kornél elmondta, hogy reményei szerint ez a könyv gyermekek életein és fájdalmain fog csökkenteni a jövőben. Herczog Mária a könyvel kapcsolatban arra igyekezett rámutatni, hogy a bántalmazás kérdését nem egyedül kell megoldani, hanem összefogásra van szükség tanár és szülő közt. A társadalom szerepe pedig egyáltalán nem elhanyagolható

A beszélgetés fő célja az volt, hogy felhívják a figyelmet azokra a fiatalokra, akik nap mint nap zaklatás, erőszak és fenyegetés áldozatai. Reményiné Csekeő Borbála a Kék Vonal Gyermekkrízis Alapítvány szakmai vezetője elmondta, hogy a segélyhívót ötven százalékban a 11 és 14 éves korosztály hívja, a hívások egy negyedét pedig a 15 és 18 évesek teszik ki. Ennél megdöbbentőbb adat, hogy az esetek többségében a bántalmazottak beszámolnak arról, hogy kértek segítséget korábban tanáruktól vagy a szüleiktől. A segítség viszont nem érkezett meg. Herczog Mária hozzátette: a beszámolók alapján az iskola reakciója a legtöbb esetben nyílt vagy rejtett áldozat hibáztatás. Az áldozathoz fordulnak először és megkérdezik, hogy mit tett? Ezzel viszont csak jobban növelik a szégyenérzetet, és rögtön azt sulykolják az ártatlan gyermekbe, hogy valamivel kiváltotta a megaláztatást. A másik tipikus eset, mikor jó szándék mögé bújtatják a hibáztatás. Például mikor a testnevelő tanár azt mondja egy teltebb kislánynak, hogy ilyen és olyan gyakorlatokkal le tud fogyni – így nem fogják csúfolni.

Tapolyai Emőke a szülők felelősségét és a társadalom szerepét hangsúlyozta. Véleménye szerint a felnőtt a hibás, aki nem avatkozott be már az első jeleknél. Sok fiatal azt gondolja, jogos a zaklatás és az iskola velejárója, ha néha „ugratják”. Legfőbb feladatok közé tette a tisztelet megtanítását és a kollektív felelősségtudat elsajátítását. Ennek jelentősége az, hogy megtanuljuk, nincs olyan, hogy ártatlan szemlélődő. „Vétkesek közt cinkos, aki néma”- tette hozzá a pszichológusnő.   

Az internet nem feltétlenül az ördögtől való

Sokan aggódva figyelik gyermekük internetes tevékenységét, attól tartva milyen veszélyek leselkedhetnek rá. A szakértők egybehangzó véleménye az, hogy nem a közösségi oldalaktól kell félteni leginkább a gyermeket. Akit az interneten anonim keretek közt bántanak, azt az esetek többségében a való életben is zaklatják. Akik a közösségi oldalakon barátok, lehet az életben zaklatók. Erre azt a példát említették, hogy attól mert egy elit gimnáziumból nincs hír arról, hogy diákok összeverekedtek, nemcsak egy szakiskolában lehetnek gondok. A módszer más. Az áldozat és zaklató szerepkör ugyanúgy jelen van. Herczog Mária említést tett egy ENSZ vitanapról, ami épp az internet biztonságos felhasználásáról és a gyerekek kapcsolatáról szólt. Két fő szempontot emelt ki: legyünk tudatos felhasználók és ne legyünk becsaphatóak.

A segítségkérés nem egyenlő az árulkodással

A szakértők elmondták, hogy van megoldás arra, hogyan kerüljük el, hogy gyermekünk áldozattá váljon. Először tanítsuk meg, hogy árulkodás és segítségkérés között óriási különbség van, így ha bármilyen atrocitás éri nem szégyelli bevallani. Továbbá tanítsuk meg neki, hogyan képviselje magát a zaklatókkal szemben. Ezzel párhuzamosan pedig növeljük az önbizalmát.

Érdemes elolvasnia mindenki

A méltán nagysikerű kötet bekerült a Nemzeti Kulturális Alap Márai programjába is. Várakozások szerint hazánkban is komoly változást eredményezhet a bullying, vagyis a kortárs megfélemlítés felismerésében és kezelésében. A kiadó azt szeretné, ha a könyvben alkalmazott megközelítést pedagógusok, gyermekgondozással, családsegítéssel, pedagógusképzéssel foglalkozó szakemberek és szülők alkalmaznák a kezdetben többnyire csak lappangó, ám annál komolyabb következményekkel járó probléma felismerése és kezelése terén. A könyvbenrengeteg jó tanács van a zaklató gyermek felismerésére és az áldozat megsegítésére. Egyet érdemes viszont észben tartani: áldozat és zaklató között nagyon vékony a határ. Hogy mivé válunk akár egy pillanat kérdése is lehet.