Túl nyitott és túl zárt családok, és az arany középút
A pszichológusok régóta tudják, hogy a családot nem lehet úgy tekinteni, mint pusztán csak néhány ember csoportját: a család sajátos rendszer, ami több, mint az „elemek”, a családtagok összessége. Leírható a rendszerek különféle tulajdonságaival, például, hogy mennyire zártak vagy nyitottak.
A pszichológusok régóta tudják, hogy a családot nem lehet úgy tekinteni, mint pusztán csak néhány ember csoportját: a család sajátos rendszer, ami több, mint az „elemek”, a családtagok összessége. Leírható a rendszerek különféle tulajdonságaival, például, hogy mennyire zártak vagy nyitottak.
Zárt család az, amelyik ragaszkodik a saját elképzeléseihez, külső impulzusokat, ötleteket nem fogad be. Ha az ovis társ anyukája felveti, náluk valami másképp szokás, például nem kádban fürdetik a gyereket, hanem zuhanyozzák, vagy nem az esti alvás előtt van mese, hanem délután, akkor az automatikusan hülyeségnek minősül, vagy meg se hallják. Úgy jó, úgy van kőbe vésve, ahogy ők megszokták. Vendégek lehetőleg ne jöjjenek, ha jönnek, legfeljebb egy színházi előadást láthatnak a tökéletes családról, a normál, hétköznapi életbe aligha nyernek betekintést, a család a bizalmába aligha avatja be. Külső személyeket segítőként sem fogadnak szívesen, a babysitter puszta felvetése is szentségtörés: a gyereknek az anyja mellett a helye, de ha valaki segít, az csakis rokon lehet.
