Úgy él a család, mintha 1986-ot írnánk
Nehéz felvenni a kapcsolatot a kanadai McMillan családdal: nemhogy internetjük és mobiltelefonjuk nincs, de még üzenetrögzítőjük sem. Minden modern elektronikai eszköztől megváltak, hogy visszautazhassanak az időben 27 évet. Mindezt nem mókából vagy fogadásból teszik, hanem a gyerekeikért, és mellesleg így környezetbarátabb módon élnek.
Nehéz felvenni a kapcsolatot a kanadai McMillan családdal: nemhogy internetjük és mobiltelefonjuk nincs, de még üzenetrögzítőjük sem. Minden modern elektronikai eszköztől megváltak, hogy visszautazhassanak az időben 27 évet. Mindezt nem mókából vagy fogadásból teszik, hanem a gyerekeikért, és mellesleg így környezetbarátabb módon élnek.
Ha már 1986, nem kell leragadni a családfő, Blair McMillan Bundesliga-frizurájánál és farmerbermudájánál – jóllehet a külsőségekben kicsit rájátszik a dolgokra, azért kazettás magnója nem az 1986-os toptíz-dalokat játssza végtelenítve (Madonna: Papa, Don’t Preach; Falco: Rock Me Amadeus; Robert Palmer: Addicted To Love; Pet Shop Boys: West End Girls és a többi.) Az asztalon heverő nyomtatott újságokban sem a Challenger katasztrófájáról, Csernobilról, vagy az Olof Palme elleni merényletről írnak.
McMillanék teljesen hétköznapi életet élnek egy Toronto-közeli kisvárosban, Guelph-ben, egy dolgot leszámítva: mellőzik a technika 2013-ban közkeletű vívmányait. Blair egy raktárba száműzte háztartásukból a mobiltelefonokat, a DVD-ket, az Xboxot. Internet híján egy nyomtatott lexikonból merít választ a kérdésekre. A lapostévé is eltűnt, helyette visszajött a fadobozos, amin persze kábelcsatornák sincsenek.
