Útravaló friss házasoknak – egy friss házastól

„A párom mindenben tökéletesen passzol hozzám. Hasonlóak a szokásaink, ezért ritkán idegesítjük fel egymást, veszekedni pedig szinte soha nem szoktunk. Nem is értem, hogy mások miért szenvednek annyit a párkapcsolati gondok miatt.” Attól tartok, kevés olyan házaspár van, amelynek a tagjai a mézeshetek elmúltával is így éreznének… Ez a cikk nekik szól.

Mind a munkám révén – pszichológusként, illetve család- és párterapeuta-jelöltként dolgozom –, mind a személyes érintettségem miatt – kereken egy éve élek házasságban – sokat foglalkozom mostanában a fiatal házasokat érintő kérdésekkel. Huszonöt évesen még nyilván nincsen annyi tapasztalatom, mint egy harminc éve házasságban élőnek, de azok a felismerések, amelyek az elmúlt időszakban születtek meg bennem, bizonyára másokat is gazdagíthatnak.

Szabad félni

Az első és egyben talán legfontosabb útravaló, amelyet beletennék a most házasodók tarisznyájába, hogy érdemes elfelejteni azt a szót, hogy „kellene”. Most így kellene érezni, mások is így csinálják, nekünk is ezt kéne, stb. Nem! Ez egy hazugság, amelynek nagyon sokan bedőlnek. A házasság attól szép, hogy mi ketten alakítjuk – pont olyanná, amilyenek vagyunk. Teljesen természetes, ha időnként elfog minket a félelem, hiszen minden nagyobb változás ijesztőnek tűnik.

Ha fáj a régi lakásunktól, a családunktól, esetleg a megszokott közösségünktől való elszakadás, nem kell aggódnunk, ez is normális jelenség. A házasságkötés egy új kezdet, amelynek révén sok minden átalakul az életünkben. Sokszor csak az örömökről, a boldogságról esik szó, pedig ez egy gyászfolyamat is, hiszen azzal a döntésünkkel, hogy igent mondtunk a társunkkal való házasságra, sok más dologra meg nemet mondtunk. Szóval nem baj, ha félünk; ha bizonyos dolgok idegesítenek; nem baj, ha azt érezzük, hogy erről nem volt szó… Ez is hozzátartozik a történethez, és pont ettől lesz olyan eredeti, ránk szabottan egyedi, mivel a mi érzelmeink széles palettája jelenik meg benne.

A legjobb tanítómester

Sokan azon a véleményen vannak, hogy a házasság rabság, amely elvesz tőlünk egy csomó mindent. Én inkább azt látom, hogy egy megfelelő alapokon nyugvó házasság a legjobb tanítómester. Megtaníthat például

·         kommunikálni: rájövünk, hogy a másik általában tényleg nem tudja kitalálni azt, hogy mi mire gondolunk. Ugyan honnan tudná, amíg el nem mondjuk neki? Nem azért, mert nem szeret, vagy nem ismer eléggé. Egyszerűen szükségünk van arra, hogy megosszuk egymással magunkat.

·         türelmesen és nyitott hozzáállással figyelni a másikra: különbözőek vagyunk, ez eleinte jópofának tűnik, de aztán egy idő után elkezd idegesíteni a másik viselkedése. Nagyon könnyen beskatulyázzuk egymást: te ilyen vagy, és kész. Sokkal hatékonyabb lenne, ha visszajeleznénk neki, hogy mi zavar bennünket, ugyanakkor abban is megerősítenénk őt, amit nagyra értékelünk benne, ami örömmel tölt el minket.  

·         megbocsátani és őszintén bocsánatot kérni: akármennyire szeretjük is a társunkat, a hozzánk legközelebb állókat bántjuk meg a legtöbbször. Nem véletlenül mondja Jézus azt a bűvös „hetvenszer hétszer is” számot. A házasságban napi szinten szükségünk lesz a megbocsátás gyakorlására, s ez további alázatra és tisztaszívűségre nevel.

Páros önmegvalósítás

Mr. és Mrs. Tökéletes valószínűleg sohasem élheti át az intimitásnak azt a fokát, amelyet az formál, hogy látjuk egymás gyengeségét, és beismerjük a társunknak a hibáinkat, bocsánatot kérünk és kapunk is napról napra. Ha nem titkoljuk el egymás elől magunkat, akkor a házasságban élés közelebb visz mind a valódi önmagunkhoz, mind a társunkhoz, mind Istenhez. Isten szemével látni a párunkat és önmagunkat is – minden gyengeségünkkel és fejlődési lehetőségünkkel együtt – nagyon felszabadító tud lenni. Épp ezért azt gondolom, hogy tévúton jár az, aki fennen hirdeti, hogy egy elkötelezett kapcsolat akadályozza az egyén önmegvalósítását. Azt tapasztalom, hogy egy őszinte, szeretetteljes házasság igenis alapot ad a valódi önmegvalósításhoz, hiszen segít egyre közelebb kerülni ahhoz a valósághoz, amilyennek Isten teremtett minket. (Én például most azt csinálom, amire érzem, hogy elhívást kaptam, és ebben nagyon sokat segít a férjem. Nélküle biztos, hogy nem tartanék itt, sem önismeretben, sem a hivatásomban. Kevésbé merném vállalni a valódi önmagam és a vágyaim. S úgy tudom tőle, hogy ez fordítva is így van…)

A házasságban rendkívüli módon építhetjük a másikat. De sajnos ennek az ellenkezője is igaz: rendkívüli módon rombolhatjuk is. Éppen ezért nézzünk néhány egyszerű kapcsolatépítő tippet.

1. Randizzunk rendszeresen! Legyenek beírva a naptárunkba előre ezek az alkalmak, amikor térben és időben kiszakadhatunk a megszokott hétköznapokból, és egymásra figyelhetünk. Ha nagyon nem egyeznek a kedvelt tevékenységeink, érdemes egyszer az egyikünk, másszor a másikunk igényei alapján választanunk helyszínt/aktivitást.

2.      Nagy szerepük van a spontán meglepetéseknek is: az apró ajándékok, szívességek, közös időtöltések mindig új erővel töltik fel a kapcsolatot.

3.      Fontos a tudatos emlékezés. Emlékezzünk vissza a közös utunk állomásaira, tudatosítsuk magunkban a társunk értékeit – például nézegessünk régi fényképeket, naplófeljegyzéseket, készítsünk listát a másik jó tulajdonságairól, állítsunk össze egy albumot az elmúlt időszakról, stb.

4.      Nem csupán együtt töltött időre van szükség, hanem arra is, hogy néha egyedül legyünk, vagy hogy a hobbinkkal foglalkozzunk, a saját barátainkkal beszélgessünk.

5.      Keressük a kapcsolatot a hasonló élethelyzetben lévő fiatal házaspárokkal, járjunk házasságépítő hétvégékre, előadásokra!

6.      Merjünk segítséget kérni! Akkor is, ha csak tudatosabban szeretnénk építeni a kapcsolatunkat, és akkor is, ha úgy érezzük, hogy elakadtunk. Vannak olyan jellemhibák, amelyek felett nem érdemes szemet hunynunk, hanem fontos aktívan foglalkoznunk velük! Ne szégyelljünk felkeresni egy pszichológust/párterapeutát/lelkigondozót, nem szükséges mindent egyedül elhordoznunk.

7.      És mindezek felett bátran kérjük Isten segítségét és támogatását! A közös imádság erősíti a házasságunkat, hiszen Isten az, aki igazán össze tud minket tartani a nehezebb időszakokban is.

Megjelent a Family 2015/3. számában.