Vallási turizmus kontra zarándoklat

A címben szereplő két fogalom közötti különbséget a legegyszerűbben úgy lehet megfogalmazni, hogy a vallási turizmus esetében az úticél a fontos, a zarándoklatnál pedig maga az út a lényegesebb.

A cikk több mint 3 éves. Tartalma elavult információt tartalmazhat.
háttér
2016. március 29. Gyarmati Orsolya

A címben szereplő két fogalom közötti különbséget a legegyszerűbben úgy lehet megfogalmazni, hogy a vallási turizmus esetében az úticél a fontos, a zarándoklatnál pedig maga az út a lényegesebb.


Definiáljuk kicsit részletesebben a vallási turizmus fogalmát: az ilyen utazás esetében a „turista” valamely valláshoz kapcsolódó, kultúr- vagy művészettörténetileg, néprajzilag fontos hagyományok helyszíneit keresi fel, miközben nem csupán művelődni, tájékozódni szeretne, de – sok esetben, ám nem mindig – spirituális élményre is vágyik az általa meglátogatott szakrális helyeken.  A vallási turista nem feltétlenül vallásos, így e megfogalmazás kicsit szerencsétlen, de legalábbis félrevezető, hiszen sokan valóban „csupán” az épített vagy szellemi örökségeket szeretnék számba venni anélkül, hogy bármilyen vallási kötődés, meggyőződés vezetné őket. Mások azonban éppen hitüket szeretnék egy-egy ilyen helyszínen megerősíteni, s ők már kicsit közelebb állnak a zarándokokhoz, akik hetekig-hónapokig gyalogolnak, s eközben várják kétségeikre a megoldást, kérdéseikre a választ.

A vallási turizmus iránt való érdeklődés az utóbbi 10-20 évben jelentősen megnőtt. Magyarországon még felsőfokú szakirány is indult: a Nyugat-Magyarországi Egyetemen hét éve van lehetőség vallási turizmus-képzésben részt venni.

A kezdetek

Jósdák, szentélyek, kegyhelyek, templomok… az ilyen helyek felkeresésének vágya az ókorig nyúlik vissza, legyen szó bármilyen vallásról. A középkorban a két nagy központ, a Szentföld és Róma vonzotta az embereket. Később e két helyszín kibővül olyan úticélokkal, mint Santiago de Compostela, Assisi, Köln vagy Loretto. Egyre fontosabb célnak számított az olyan városok felkeresése, ahol valamilyen ereklye volt látható, hiszen csodatévő erejében rendkívül sokan hittek. Az ellenreformáció idején újabb fellendülés következett, különösen, ami a Szűz Mária-jelenésekhez kapcsolódó búcsújáróhelyeket (Lourdes, Fatima, Medjugorje) illeti .

A vallási turizmus ma olyannyira kiemelkedik a turizmusból, hogy ez az egyik legjelentősebb ágazata az utazásoknak. A World Tourism Organisation (Turisztikai Világszervezet) szerint a világ összes utazási céljának 20-30 százaléka a vallási turizmushoz sorolható. Csak a Vatikánba évente 20 millió ember érkezik, és ez a szám állandóan növekszik. Jól érzékelteti ezt a növekvő tendenciát az is, hogy míg pl. 1993-ban 2,3 millióan mentek el Fatimába, Portugália leghíresebb Mária-kegyhelyére, addig 2004-ben ez a szám már 7 millió volt.

Kirándulás szent helyekre

Természetesen a vallási turizmus nem csupán a vallásról szól, hiszen hatalmas üzletről van szó, óriási bevételekről és haszonról is, ami a szolgáltatókat illeti. Ugyanakkor komoly „mellékes” pozitív hozadék a spirituális, kulturális élmények mellett az a tény, hogy a mind gyakrabban és mind nagyobb számú ember által látogatott helyeket a különböző felekezetek „kénytelenek” nagyon komolyan karban tartani, a régi épületeket renoválni, újabb és újabb, mind magasabb színvonalú környezetet és ellátást teremtve a turistáknak. Mindez nagyban hozzájárul az épített örökségek megóvásához. Magyarországon a tihanyi apátság remek példa erre: a bencések felismerték, hogy nem elég csupán a templomba beengedni a turistákat, éppen ezért újabb és újabb programokat szerveznek, épületeket nyitnak meg annak érdekében, hogy még több embert csalogassanak az apátság területére, a megnövekedett bevételből pedig állandóan szépítgetni, fejleszteni tudják azt. A vallási turizmus tehát mindkét oldalon jó dolgokat hoz: a turisták feltöltődve mennek haza, miközben a helyszínek folyamatos karbantartásával és fejlesztésével komoly kulturális és történelmi értékmentés történik.

Szeptember 27-e a turizmus világnapja, s ehhez a naphoz a katolikus egyház is csatlakozott. A Vatikán felismerte, hogy a turizmus érték, mivel kapcsolatokat, békét és közösséget teremt, miközben erősíti az emberekben az egymás felé történő nyitást, az elfogadást, a toleranciát.

Zarándokok az úton

Az El Camino, más néven Szent Jakab út az egyik legrégibb zarándokút: Népszerűsége vetekszik Rómával és Jeruzsálemmel. Évente sok millióan vágnak neki a spanyolországi Santiago de Compostelába vezető, számos országon át elérhető útnak. A zarándokok célja a spirituális élmény, a lelki megtisztulás, sokszor vezeklés, a válaszkeresés megoldhatatlannak látszó helyzetekre, vagy egyszerűen csak kiszakadás a hétköznapokból és valami egészen újnak a megélése. Valószínűleg ma már nem elsősorban Szent Jakab sírja az, ami a „hívást” jelenti, sokkal inkább a lelki fejlődés, illetve, ahogy a híres mondás tartja: a cél maga az út. Akik már jártak Szent Jakab útján, maguk is gyakran fogalmaznak úgy, hogy egyszer csak hívni kezdi őket valami, és nekik, nincs mese, menniük kell.

Az Út mindig tanít, beszéljünk akár belső fejlődésünkről, akár arról a fizikailag megtehető zarándoklatról, amelyre egyre többen és többen vállalkoznak. Pedig nagy dolog kiszakadni a komfortzónánkból, felhagyni kényelmes, jól megszokott életünkkel és vállalni a napi 20-30 km-nyi túrát hőségben, esőben, szélben, fagyban. El kell viselni, hogy mindig ugyanazt a ruhát hordjuk, hogy gondosan be kell osztani élelmünket, pénzünket, hogy nem mindig alhatunk ott és úgy, ahogy szeretnénk. Ám aki egyszer is végigjárt valamennyit a zarándokutakból, az pontosan tudja: megérte a sok fáradtság.

Magyarországon a legismertebb, zarándokutakat szervezők a Misszió Tours (www.missziotours.hu), a  Makrovilág (www.makrovilag.hu) és a Szent Jakab Baráti Kör (www.szentjakabut.hu). Tőlük bármit meg lehet tudni a zarándokutakkal kapcsolatban, hiszen a legtöbb embernek az elinduláshoz való bátorság összegyűjtéséhez kell a legtöbb támogatás. És bizony számítanak az olyan kérdések, hogy mit kell magammal vinni, milyen bakancsban indulhatok el, mi történik, ha eltévedek, ha elvesztem a térképet,ha nincs térerő, ha megijedek, ha kétségeim támadnak, ha mélypontra érek (mert ez előbb-utóbb mindenkit utolér egy zarándokút alatt).

Jelenleg Magyarországon nagy népszerűségnek örvendenek a búcsújáró helyek (pl. Máriapócs, Csicsó, Mátraverebély-Szentkút, Márianosztra, stb.), de egyre több rég elfeledett út kezd ismét bekerülni a köztudatba, miközben új zarándokutak, célok is megjelennek. A legismertebbek a Szent Márton-, a Szent Erzsébet- és a Mária-út, a Gyöngyök útja, valamint természetesen a Szent Jakab út, hiszen a Camino magyarországi szakaszát önmagában is „ér” végigjárni.