Védőoltás válás ellen

Egyre kevesebb boldog, jól működő párkapcsolatot, házasságot látunk magunk körül. A fiatalok mind többet panaszkodnak, hogy nincs kiről jó példát venni, így nehéz, vagy akár felesleges küzdeni kapcsolataikért. Egyre több házasság végződik válással, túl sokszor élnek kibékíthetetlen ellenfélként az egykor szerelmes párok.

A jól működő, évtizedes házasságok pedig nem hangos dobszóval járnak maguk előtt. Amikor találkozunk és beszélgetünk ilyen házaspárokkal, kiderül, hogy egy jól működő kapcsolat nem a szerencsén múlik, és egyáltalán nem biztos, hogy olyan könnyű nekik, ahogy egy külső szemlélő gondolná.

Manapság divatos minél gyakrabban minél újabb dolgokat beszerezni. A mobiltelefonok újabb verziói sorra jelennek meg, a számítógépünket folyamatosan bővíteni, cserélni kell. Ha egy hajszárító vagy vízforraló elromlik, kidobjuk és újat veszünk, hiszen viszonylag olcsó, ez a legegyszerűbb megoldás.

Azt látjuk, hogy ez a tendencia sajnos a párkapcsolatokra is egyre jellemzőbbé válik. Ha valami éppen nem megy könnyen a kapcsolatban, hamar fel is adjuk, hiszen van még elég férfi és nő, majd egy másikkal biztosan könnyebb lesz, kevesebb küzdelemmel fog járni.

A tapasztalatok szerint viszont a megfelelő, gondos párválasztás mellett a legfontosabb titka egy boldog házasságnak a folyamatos, közös párkapcsolati munka. Az autókat is – ezek még mindig nagy értékek ahhoz, hogy ne cserélgessük havonta – rendszeresen szervizbe kell vinni, különben elvész a garancia, vagy egyszer csak leáll alattunk.

Rendszeres szerviz

A házasságunkban is érdemes kialakítani ilyen „szervizeléseket“, mert ha rendszeressé, magától értetődővé válik, sokkal könnyebb beilleszteni ezeket hétköznapi teendőink közé. Ilyen fontos „szerviz“ a pár számára a szigorúan kettesben eltöltött idő, amikor sem gyerekek, sem munkahelyi telefonok, sem más nem zavarja a feleket abban, hogy egymással, magukkal foglalkozzanak. Bár nem könnyű kiszakítani heti legalább egyetlen közös órát, havonta minimum négy egybefüggő órát, főleg nem évente egy elvonulós hétvégét, mégis azt látjuk, hogy ha sikerül megoldani, az hatalmas „védettséget ad“ a kapcsolatnak. A gyerekeket nagyszülőkre, baráti házaspárra lehet bízni ezekre az időkre, előbbiek általában nagyon örülnek, ha az unokákkal lehetnek, utóbbiaknak lehet viszonozni a kölcsönt egy másik alkalommal, mondjuk az ő elvonulós alkalmukkor. Bár minden család más, így vagy úgy meg lehet találni a magunk lehetőségét a rövidebb-hosszabb elvonulásra, kapcsolati minőségi időre, aktuális élethelyzet szerint.

Figyelmeztető jelek

Milyen figyelmeztető jelei lehetnek, ha a kapcsolatunk komoly veszélyben forog? Mik a kapcsolat veszélyt jelző piros lámpái? Erre a kérdésre egy amerikai párterapeuta, John M. Gottman nagyon egyértelmű választ ad. Szerinte azt, hogy a párkapcsolat súlyos válságban van és egyértelműen az elválás irányába tart, a párnak egy sajátos kommunikációs mintázata jelzi. Gottman talált négy speciális jellemzőt, melyek azonnali intő jelek.

Az első a kritika azon fajtája, ahol nem társunk egy tettéről vagy közelmúltbeli viselkedéséről mondjuk el a véleményünket, hanem az egész személyiségét kritizáljuk, oda nem is közvetlenül tartozó összefüggésben. Például ha a másik elfelejtette befizetni a számlákat, akkor a párja nem úgy reagál, hogy „lecsúsztunk a befizetési határidőről, kicsit aggódom a bírság miatt”, hanem úgy, hogy „ez is azért van, mert semmit nem kérhetek tőled, mert mindig csak azzal foglalkozol, ami neked jó és kényelmes”.

Egy második a megvetés, a kritika túlburjánzása. A másik kinevetése, gúnyos megmosolygása, karikírozása tartozik ide, amik a legnagyobb kárt okozzák valamennyi szempont közül, mert azt jelzik, a másik iránti tiszteletünket olyannyira elveszítettük, hogy lenézésünket már nem is rejtjük véka alá. Sőt, minden alkalmat megragadunk, hogy a párunkat kigúnyoljuk. Ilyenkor a kapcsolat már régóta nem a szeretetről szól, inkább arról, ki tudja kreatívabban gyötörni a másikat. Sokszor kívülállóként is kellemetlen tanúja lenni egy-egy ilyen jelenetnek, hát még benne élni.

A harmadik a védekezés, ami szintén rombolja a kapcsolatot, és fontos jelzőértéke van. A vitában védekező ember nem arra törekszik, hogy megértse társa üzenetét, hanem mindenáron a saját igazát akarja hangsúlyozni. Még akkor is, ha olyan tényekre és érvekre van ehhez szüksége, amik az adott helyzetben teljesen lényegtelenek. Aki konfliktushelyzetben arra kényszerül, hogy mentegetőzzön, az általában olyan feszültséget él át, hogy nem képes odafigyelni a másik szavaira. A felelősség elhárítása, a magyarázkodás, majd az ellentámadásba lendülés jellemző az ilyen helyzetre.

A negyedik az elzárkózás. Ez arról szól, hogy a támadásban visszavonulok, nem veszem tudomásul a másik jelenlétét és mondanivalóját. A némaságba burkolózás egyaránt jellemző nőkre és férfiakra, ilyenkor képesek a jeges csendből olyan vastag falat építeni, amin szinte lehetetlen áthatolni. A visszahúzódás olykor lehet jó taktika, mert megakadályozhatja a vita elmérgesedését. Ha azonban egy házasságban az egyik vagy mindkét fél rendszeresen elzárkózik saját, nyugalmas „birodalmába”, melyet nem veszélyeztet a vita, a zsörtölődés, akkor könnyen elhidegült lakótársakká válhatnak.

Gottman szerint sokszor egészséges vita hevében, nagyon jól működő házaspároknál is előfordulhat egyik vagy másik kommunikációs hiba, ám azt nagyon komolyan kell venni, ha ezek a jellegzetességek állandósulnak, mert alapvetően megrengetik a felekben azt az érzést, hogy mi barátok vagyunk és összetartozunk. És pont ez az a tudat, ami a párterapeuta szerint a legfontosabb jellemzője a boldog házasságban élőknek.

Hová fordulhatunk?

Szerencsések azok a párok, akiket baj esetén támogató légkör, közösség, család vesz körül, olyanok, akik valóban segíteni akarnak nekik. Jó, ha van a közelben olyan jól működő baráti házaspár, akikhez fordulhatnak. Azonban vannak olyan mély, elmérgesedett házassági konfliktusok és sebek, melyeknek gyógyítását érdemes szakemberekre bízni. Olyan hiteles segítségnyújtókra, akik képesek lesznek felidézni a pár „régi szép időit”, a problémák gyökereit orvosolni és felvértezni őket a hétköznapi nehézségekre. Azonban egy ilyen szakember felkereséséhez bátorságra és elkötelezettségre van szükség egy jobb házasság mellett.

A cikk a Képmás magazin 2014. márciusi számában jelent meg!