Velünk élő állataink

Ahol gyerek van, ott általában előbb-utóbb felkerül a családi napirendre a “szeretnék egy kisállatot!” téma. Klasszikusan a kutya, a cica vezeti a kívánságlistát, majd a tengerimalac, nyuszi, hörcsög után a halak, hüllők és kétéltűek következnek, és érthetetlen módon csak ezek után jönnek a madarak.

A cikk több mint 3 éves. Tartalma elavult információt tartalmazhat.
háttér
2016. április 19. Vajda Boglárka

Ahol gyerek van, ott általában előbb-utóbb felkerül a családi napirendre a “szeretnék egy kisállatot!” téma. Klasszikusan a kutya, a cica vezeti a kívánságlistát, majd a tengerimalac, nyuszi, hörcsög után a halak, hüllők és kétéltűek következnek, és érthetetlen módon csak ezek után jönnek a madarak.


Kiválasztani a megfelelő állatot, felnőtt szemmel nézve nem egyszerű döntés. Nem egy bútordarabot választunk, amit – ha utóbb már nem tetszik, vagy meguntunk – könnyedén lecserélhetünk, elajándékozhatunk. Habár az interneten rengeteg ismeretanyagot találunk a felelős állattartásról, mégis vannak dolgok, melyekről nem mindig megfelelő a tájékoztatás. Itt van elsőként a kutya táplálásának anomáliái, de örök probléma a kutya mozgásigénye, a kisállatok betegségeinek veszélye az emberre, és még sorolhatnám azokat a félreérthető, vagy éppen elfogultságból eredő valótlanságokat, melyek megronthatják a házi kedvencek és tartóik viszonyát. Beszéljünk ezekről a félreértésekről, tegyük rendbe kisállataink életét, hogy a miénkkel elvárt harmóniában teljen a lehető legtovább!
 
1. rész: Hogyan válasszunk állatot?
 
Mielőtt engedünk a gyerekek kérlelésének, nézzük meg alaposan, hogy fel vagyunk-e egyáltalán készülve egy élőlény felelős befogadására! És itt nemcsak arra gondolok, hogy felmérjük a családi körülményeinket, lehetőségeinket. Mielőtt ugyanis arról döntünk, hogy milyen körülmények közé milyen társállat passzol, ki kell mondani olyan általánosságokat is, melyek nélkül felelőtlenség lenne bármilyen állat tartása.
 
A legfontosabb!
 
A legfontosabb, hogy a választott kis kedvencet szeretnünk kell! Nem elég az elviselése, megtűrése. Csak akkor döntsünk a beszerzéséről, ha az érintettek, azaz a család minden tagja érez valamiféle vonzalmat a választott állat irányában. Gyakori probléma, hogy a családban csak egy valakinél jelentkezik a társállat igénye. Ilyenkor neki kell  lehetőleg elfogadó meggyőzéssel  bemutatni a kiszemelt állatot a család többi tagjának. Csak akkor szabad továbblépni, ha minden érintett családtagnak sikerül elnyerni az érdeklődését, elfogadását. Ebből már kialakulhat egyfajta szeretet ember és állat között.
 
Hagyjunk időt a választásra! 
 
Soha nem szabad hirtelen felindulásból állatot venni/befogadni! Ahogy minden fontos döntésünket alaposan megfontolunk, az állatválasztásra is hagyjunk kellő időt magunknak és családunknak. Igyekezzünk a lehető legtöbb forrásból tájékozódni a tervezett állat tartásával kapcsolatos tudnivalókról. Ismerjük meg például a választott fajtát tartó gazdák tapasztalatait, kérdezzünk meg állatkereskedőt, szakembert, olvassunk utána az interneten. És mindezt lehetőleg vásárlás előtt! Egy kisállatba könnyen bele lehet szeretni az állatkereskedésben, de az állattartás ne legyen pusztán egy érzelmi impulzus eredménye.