Veszélyben vannak a gyerekek a nyári szünetben?

A válasz egy hatalmas, többszörösen aláhúzott IGEN. A legfélelmetesebb az egészben, hogy erről a legtöbb esetben, mi szülők tehetünk. Összegyűjtöttük korosztályonként milyen veszély leselkedhet a gyerekeinkre és azt is, hogyan érdemes megvédeni őket. 

A cikk több mint 3 éves. Tartalma elavult információt tartalmazhat.
baleset
2016. július 04. Csontos Dóra

A válasz egy hatalmas, többszörösen aláhúzott IGEN. A legfélelmetesebb az egészben, hogy erről a legtöbb esetben, mi szülők tehetünk. Összegyűjtöttük korosztályonként milyen veszély leselkedhet a gyerekeinkre és azt is, hogyan érdemes megvédeni őket. 


Totyogók:

Sokszor nem is gondolnánk, de ők vannak a legnagyobb veszélyben. Hogy miért? Mert a szülő elfeledkezik a nagy rohanásban a hátsó ülésen szuszogó kisbabáról és bent felejti az autóban vagy nemes egyszerűséggel úgy gondolja, hogy a kicsi azt a pár percet igazán kibírja, míg ő beszalad a boltba, vagy „leadja” a nagyokat a nagyinál, ismerősnél.

Íme egy kísérlet, amiben felnőtteknek kellett 10 percet kibírniuk egy bezárt kocsiban. Vajon meddig bírták?

Tanács és megelőzés: Kisgyermeket SOSEM hagyunk az autóban nyáron még lehúzott ablak mellett sem, mert a kocsi ebben a negyvenfokos hőségben olyan gyorsan felmelegszik, hogy a kicsi bele is halhat a gondatlan szülő viselkedésébe. !!!Ha bárki kocsiban hagyott kisgyermeket vagy háziállatot talál, azonnal hívja a rendőrséget, végső esetben pedig törje be az ablaküveget, hogy még időben életet mentsen!!!

Kicsik és nagyobbacskák:

A kicsik ilyenkor leginkább a parkban, játszótereken szaladgálnak. Sok helyen nincs kerítés, így ha elgurul a labda a figyelmetlen gyermek kiszaladhat az útra, és már meg is történt a baj. A Tényekben Kiss Csaba az ORFK főtitkára elmondta: hatvan százalékban a felnőttek a hibásak az esetleges balesetek miatt.

 

A rendőrségi szakember azt is megerősítette, hogy a gyermekkel történő biciklis balesetek harminc százaléka is a nyáron történik meg. Kiss Csaba kiemelten fontosnak tartja a szülői példámutatást, amit a kisgyermek a későbbiekben követni fog. Tapasztalatai szerint hiábavaló az iskolai oktatás és példamutatás, ha a szülőtől nem ezt látja a gyermeke a hétköznapokban.  

Tanács és megelőzés: Viselkedjünk példamutató szülőként, ne csak okítsuk, de tanítsuk is a gyermeket a helyes viselkedésre. Például arra, hogy a kocsiban apa és anya mindig beköti magát, hogy az útra nem szaladunk ki csak úgy és azt sem árt tisztázni, hogyan viselkedünk a többiekkel.  

Otthonülők:

Azokat a gyerkőcöket is jobban kell félteni a nyári szünetben, akik sok időt szeretnek a gép előtt tölteni, rájuk ugyanis az úgynevezett „predátorok” vadásznak. A szülőnek meg kell tanítania a gyermeknek, hogy csak zárt chat-oldalon beszélgessen a barátaival. Ne kezdeményezzen és ne is fogadjon egy teljesen vadidegentől beszélgetést. Itt nagyon fontos, hogy a gyermek azt érezze, megbízhat a szülőjében, mert, ha kezd eldurvulni egy beszélgetés – például képet kérnek róla, erőszakosabban szólnak hozzá -, akkor a kisgyerek tudja, hogy ilyen esetben már segítséget kell kérnie.

Tanács és megelőzés: Németh Ágnes osztályvezető (ORFK Bűnmegelőzési Osztály) szerint a gyereknek tisztában kell lennie azzal, hogy senkinek semmilyen körülmény között nem szabad magáról személyes adatokat megosztania. Ezek közé tartozik gyerkőc teljes neve, lakcíme, telefonszáma, valamint a szülők neve, telefonszáma és foglalkozása.

Sok a „kulcsos gyerek”

Rengeteg szülő nem tudja megoldani a gyermek nyári szünetben történő elhelyezését anyagi vagy családi támogatás hiányában. Azokat a kisgyermekeket, akik nem hagyhatják el a lakást nagyon fel kell készíteni arra, hogyan és mit csinálhatnak odabent, mivel foglalják le magukat és milyen konyhai eszközöket kerüljenek el. Tudniuk kell előre, hogy mit ebédelhetnek és azt hogyan tudják elkészíteni.

Tanács és megelőzés: A kicsikkel kössünk alkut: óránként telefonáljanak, vagy hívjuk őket mi, hogy épp mit csinálnak, hogy vannak. Állapodjunk meg velük abban, hogy sosem engednek be senkit, amíg egyedül vannak, legyen bármilyen kedves is az illető.

A nagyobb „kulcsosok”

Ők már kimehetnek a lakásból, találkozhatnak a barátaikkal, ezért számukra a legfontosabb tanács hogyan védhetik meg magukat egy utcán. Évközben akár önvédelmi oktatásra is beírathatjuk, ami nagyon hasznos tud lenni a számukra. Erről bővebben itt.

Tanács és megelőzés: Ha megengedjük, hogy egyedül járjon boltba, fagyizni, akkor mindig csak annyi pénzt adjunk amennyire valóban szüksége lehet. Kérjük meg, hogy hívjon fel minket, hogy éppen hol van vagy hova megy. Beszéljünk meg egy határidőt, amikorra otthon kell lennie. Ha valamiért ez nem jön össze, akkor kérjük meg, hogy időben jelezze ezt.

Amikor a gyerek bulizni megy…

A középiskolába lépés a legtöbb gyereknek egyet jelent azzal, hogy innentől ők már felnőttek, bulizhatnak és kipróbálhatnak ezt-azt. Miért ne? Hisz az a menő, aki a suli mögött elszív egy cigit vagy ellóg az utolsó óráról. A nyári szünetben sincs ez másként. A szülők is engedékenyebbekké válnak, „hiszen az én okos, ügyes gyerekem sose keveredne bajba.” Ez persze sok kamaszra igaz is, de vannak, akik szívesen kerülnek be a „menők” közé, mert csak így érzik azt, hogy ők is egyenlők a többiekkel. Mit tehet a szülő? Felvilágosítja a kölykét a szex/drog/alkohol bűvköréről és reménykedik, hogy gyermekének tényleg annyi esze van, mint azt gondolja…

Tanács és megelőzés: Beindult a fesztivál szezon, ami annyit tesz, hogy minden lesz, amiről egy szülő nem szeretne tudni… De a legjobb, ha tudunk, mégpedig azért mert megválaszolhatjuk a gyereknek a benne felmerülő kérdéseit. Dr. Zacher Gábor, toxikológus szerint a helyes kommunikáción van a hangsúly. Ha tiltunk valamit, azzal semmit nem érünk el. Erről korábban az enrgiaital-fogyasztás kapcsán nyilatkozott a Családhálónak.

Próbáljuk meg gyermekeinket felkészíteni arra, hogyan védhetik meg magukat: ez vonatkozik a mérsékelt alkoholfogyasztásra, a szexuális felvilágosításra, a helyes önvédelemre és arra, hogy soha ne hagyjanak senkit hátra, ha társasággal mennek bulizni.

Szülőként pedig a legjobb tanács az, hogy ne dugjuk homokba a fejünket. Figyeljünk a gyerekünkre, beszélgessünk vele és fogadjuk el, ha rossz döntést hozott. Próbáljuk a helyes irányba terelni, de ne úgy, hogy közben elforduljon attól a személytől, akiben a legjobban kéne bíznia.