Vonzások és választások – konferencia

Vonzások és választások címmel tartott konferenciát a Képmás magazin a Sapientia Szerzetesi Hittudományi Főiskolán. Az előadásokon szó esett a családtervezésről, munkavállalásról, szenvedélybetegségről és a média felhasználásáról is. Az esemény médiatámogatói voltunk.

A rendezvény a Média a Családért Alapítvány és a Sapientia Szerzetesi Hittudományi Főiskola Családteológiai intézetének közös konferenciája volt.  Az est házigazdája, Keresztes Ilona, az MTVA rádiós újságírója, szerkesztője a család fontosságára hívta fel a figyelmet. Kiemelten fontosnak nevezte, hogy változtatni kell azon, hogy a médiában milyen kép jelenik meg a családról. Fűrész Tünde család- és népesedéspolitikáért felelős helyettes államtitkár beszédben elmondta, hogy fő feladatuk a család egyben tartása. „Harmonikusan működő családok nélkül, nincs harmonikusan és jól működő társadalom. Ugyanezt elmondhatjuk a gyerekekről is; harmonikusan működő családok nélkül nincsenek kiegyensúlyozott, boldog gyermekek.” Köszönőbeszédében a Szeged-Csanádi Egyházmegye megyéspüspöke a vonzásosokról beszélt, majd hozzátette nem mindig a nyilvánvaló út a jó, sokszor a nehezebb út vissz a nagyobb boldogság felé.

Torz családkép a médiában

Aczél Petra, a Corvinus Egyetem docense sokkoló adatokkal kezdte beszédét: „a világban élő hétéveseknek mintegy 92%-a rendelkezik digitális lábnyommal. Egy másik kutatás szerint a három és öt évesek 14%-a nem tudja bekötni a cipőfűzőjét, viszont 54% tud használni tabletet.” A következő friss, magyarországi kutatás eredménye, amire felhívta a figyelmet az az, hogy a tizennyolc év körüli fiatalok nyolcvan százaléka gondolja úgy, hogy semmit nem tehet a világért, amiben él. Aczél Petra beszédében ezt arra vezette vissza, hogy a média milyen torz képet mutat be családokról, fiatalok és idősekről. A médiában a gyermekek megjelenése a legtöbb esetben negatív töltettel bírnak. Felmérések alapján 2003-ban gyerekek csupán öt százalékban jelentek meg a televízióban. 2004-ben egy másik felmérés szerint ez a szereplés hetvenegy százalékban negatív példa volt és csak tizennégy százalék volt pozitív, a maradék tizenöt százalék pedig neutrális, azaz semleges volt. Aczél Petra szerint a fiatalok azért érzik magukat ennyire tehetetlennek, mert már kiskorok óta ezt táplálja beléjük a média.

„A média elkezd szocializálni”

Már kiskorban elkezdődik a világ „elvárásai” szerinti formálódás. Aczél Petra az októberi Barbi magazint hozta fel példának, amiben már fogyókúrás tippeket adnak, majd a tini korosztálynak szánt magazinokban már a szerelem és smink a fő téma. Nem valós képet adnak. Az idősek nem jelennek meg, általában a negyvenhárom éves korosztály a „vég”. A digitális média sajátja az, hogy nárcizmusra nevel, az önábrázolás pedig rontja az intimitást, a kapcsolat mélységét. ’98-ban megkérdeztek kisgyermekeket, hogy mit gondolnak arról, hogyan ábrázolja őket a média. Többek közt olyan válaszok voltak, hogy zavarja őket, ha nevettetésre vagy szánalomkeltésre (például adománygyűjtés) használják őket. Irritálta őket az is ha a szájukba adnak valamit, ha helyettük beszélnek, vagy olyan jelzővel illetik őket, mint „kisokos” vagy „kisangyal”. A felnőttkor ábrázolása leginkább abban nyilvánul meg, hogy a média a sikerben méri. Az idősek nem jelennek meg, ha mégis akkor elesettnek és csak segítő szerepre szánják őket. A média ünnepli az ifjúkort – tette hozzá Aczél Petra és ezen változtatni kell.

„Ha szerelmes vagy, találd meg a legjobb formáját…”

Az egyik kerekasztal beszélgetés fő témája a házasság és a családtervezés volt. Ha a házasság szóba kerül sokan rávágják, hogy „még nem állok rá készen”. Papp Miklós görögkatolikus lelkész szerint ez egy döntés. „A döntés egy folyamat, aminek van utóérése”. Lehet, hogy soha nem leszünk rá felkészülve, de ha belevágunk egy kiváló házasság is kerekedhet belőle, amiért tennünk is kell. Somogyiné Petik Krisztina, pszichológus szerint az elköteleződés hiánya a csecsemőkorra vezethető vissza. Az anya és gyermek kapcsolata erősíti meg a biztonság érzetét, valamint az önbizalmat alapozza meg bennünk. Az apával való kapcsolat az önállóságot építi, hiszen ő az, aki kalandokra ösztönzi gyermekét. Ha bármelyik kapcsolatban törés történik akkor azt felnőttkorban kell helyreállítanunk, emiatt van a sok bizonytalan ember a világban. A szakértők hangsúlyozták, hogy az együttjárás jót tesz a házasság előtt, míg az együttélés már nem annyira. Kézdy Anikó pszichológus, tanár hozzátette, hogy udvarlásnál sok a program, eljárnak élményeket szerezni a párok. Az együttélés viszont olyan, mint egy próbaházasság; már nem járnak el szórakozni és nem lesznek közös élményeik, amiből táplálkozhatnak. A jó házasság ismérveként Somogyiné Petik Krisztina pszichológus azt tanácsolja, hogy legyetek barátok. A házasságban azok a felek, akik barátok is egyben: tisztelik és elfogadják egymást. A konfliktuson könnyen áttudnak lépni és támogatják is egymást. Arra a kérdésre, hogy miért érdemes házasodni Papp Miklós lelkész ennyit felelt: ha szerelmes vagy találd meg a legjobb formáját, ez a házasság.

„Tízmillió függő országa vagyunk”

A Képmás konferencia záró előadása Zacher Gábor szenvedélybetegségről szóló érdekfeszítő beszéde volt. A szakértő elmondta, szinte mindenki függő. Van, aki alkoholtól, sporttól vagy munkától. „A függőség egy emléknyom, amit kitörölni nem lehet, csak elfojtani”. A kérdés az, hogy mikor alakul ki, mert a fiatalok még nem tudják kontrollálni a sóvárgást. Zacher Gábor arra is felhívta a figyelmet, hogy nem csak a káros szenvedély a rossz, hanem a szokások is. Ez ugyanis a szenvedély előszobája. Először ragaszkodunk a jóhoz, ami segíti a napi rutinunkat akár, de ha ez átfordul rosszba, arra már ráfizethetünk. Függőnek születünk? A válasz az, hogy lehet, de genetika örökségről csak az esetek 40-60%-ban beszélhetünk. Szerepet játszik még a szociális minta, mert az, hogy mit látunk fiatalon az hajlamosító tényező. Hiába mondjuk azt a gyerekünknek, hogy ne dohányozz, ha mi a feje fölött elszívunk egy dobozzal. Zacher Gábor szerint a nevelésen van a hangsúly. Példaként a gyereknevelést hozta fel: nem kell letolni egy hármasért, hanem támogatnunk kell, hogy legközelebb jobban teljesítsen. Ha büntetéssel fenyegetjük az agya leblokkol és nem tud teljesíteni. Amire még tanítanunk kell az az, hogy megtanuljon nemet mondani. Nem csak mikor ott vagyunk, hanem mikor ő egyedül áll egy kihívás előtt. Ha magabiztos azt fogja mondani, hogy „köszi haver, nem kell az a spangli.”