Zsebpénzt a gyereknek? – 1. rész

Adjunk? Ne adjunk? Mikortól? És egyáltalán mennyit? És mire jó, ha egy gyerek zsebpénzt kap? A válaszok egy két részes minisorozatban Himer Csilla pénzpedagógustól, a Himer-módszer kidolgozójától, és a Pénzmesék c. pénzügyi nevelést segítő mesekönyvsorozat szerzőjétől érkeznek. És Tőled.

A gyerekeket érdekli a pénz. Mondjon bárki bármit, ez így van. Egy gyerek ugyanis úgy ismeri meg az őt körülvevő világot, hogy érdeklődik iránta, kérdez róla, kipróbálja annak minden alkotóelemét, részletét. Ebbe a világba pedig beletartozik a pénz is. A gyerekeink már kicsi koruktól fogva látják, hogy pénzt használunk. A természetes kíváncsiságuktól vezérelve előbb-utóbb egészen biztosan megkérdezik, hogy ez mi, és mire való.

Mire való a pénz?

A szülők többsége ilyenkor szokta azt mondani, hogy arra, hogy megvegyünk rajta mindent, amire szükségünk van: hogy tudjunk enni, inni, lakni valahol, fűteni, világítani, felöltözni, stb. Magyarul az a legáltalánosabb válasz, hogy a pénz arra való, hogy elköltsük.

De valóban így volna? Ebből a magyarázatból ugyanis kimarad a másik oldal: az, hogy meg is kell szerezni a pénzt, meg kell keresni, össze kell gyűjteni. Illetve az is, hogy a gyűjtögetős és a költögetős oldal között ott van a szülő, aki jó feketedoboz módjára csinál ezt-azt, aminek az eredménye az lesz, hogy mennyi pénze marad. Sőt, kiterjesztve a feketedoboz fogalmát, még olyanokat is csinálhat, ami befolyásolja az inputot (a bevételek mértékét és rendszerességét), valamint az outputot (a kiadások mértékét és szerkezetét).