Zsidó? Jobbikos? Roma? – vészhelyzetben ez nem számít!

Hóvihar, árvíz…még csak az év felénél járunk, de katasztrófából kijutott az idén bőven. Az ország lakossága azonban bizonyított: az önkéntesek hatalmas segítséget jelentettek a bajba jutottak számára. A példamutató összefogás ráirányította a figyelmet a hazai önkéntesség helyzetére.

Magyarországon az önkéntes tevékenységnek nincs a köztudatban is letisztult meghatározása, mindenesetre annyi bizonyos, hogy az önkéntesség a civil társadalmi részvétel egyik formája, az európai értékrend alapvető része, a demokrácia működtetésének megnyilvánulása. Fő motivációja, hogy (ellenszolgáltatás nélkül) mások hasznára lehessünk, tettekkel is kinyilváníthassuk szolidaritásunkat a rászorulókkal és a bajbajutottakkal, a társadalom perifériáján élőkkel, írja a Barankovics Istvány Alapítvány.

Az árvízi védekezés napjaiban, június 4-e és 13-a között több mint 36 ezer civil jelentkezett önkéntes munkára, de vélhetően többen voltak kint a gátakon. Az oktatási intézmények diákjai közül 18 687-en vettek részt a munkálatokban. A fizikai segítségnyújtás mellett rengetegen gyűjtöttek adományokat, példamutató volt a civil összefogás ezekben a nehéz napokban. Az országot megbénító márciusi hóviharban volt olyan Budapestről induló önkénteseket szállító busz, amelyen együtt utaztak és dolgoztak intézetben nevelkedő roma fiatalok, zsidók és jobbikos aktivisták. Félretették nézeteiket, ellentéteiket: segíteni akartak. Ugyanúgy, mint most az árvízi védekezésnél azok a határon túli magyarok, akik azonnal indultak, mert számukra ez is a „nemzeti összetartozás” kinyilvánítása, nemcsak a közös ünneplés.

Egy adott országban az önkéntesség kultúrája több tényezőtől függ, leginkább a hagyományoktól és az állam társadalmi szerepvállalásáról vallott felfogásától. A magyarok e téren közismerten „államfüggők”, de a jóléti rendszerek világszerte tapasztalt leépülése nálunk is változásokat idézett elő. A magyar önkéntesek motivációit feltérképező készült kutatás szerint a magyarországi önkéntesség ugyan erőteljesen szociális értékek köré szerveződő tevékenységgé vált, de még nem mindennapos az emberek között.

2007-ben született meg a hazai önkéntes stratégia, amely egy 2017-ig megvalósítandó programot jelent. A stratégia célja, hogy mindenki számára elérhető legyen az önkéntesség, és hogy az önkéntes munka minden szektorban megjelenhessen. Fontos része, hogy az emberek tudatában legyenek: az önkéntesség értékteremtő és hasznos dolog.

Az önkéntes munka az idősek számára is fejlődési lehetőséget kínál. Az időseknek arra, hogy meglévő tapasztalataikat hasznosíthassák, vagy épp csökkentsék nyugdíjba vonulásuk utáni elszigetelődésüket és javítsák az önbecsülésüket. Bartal Annamária és Kmetty Zoltán kutatásai szerint a 46-55 éves önkéntesek tevékenysége leginkább két területre koncentrálódott: oktatási-kulturális, vallási-egyházi szervezetnél való önkéntesség. Azoknál magasabb az arány, akik jó egészségi állapotban vannak, magasabb iskolai végzettséggel rendelkeznek, már fiatal korunkban is voltak önkéntesek és a barátaik, ismerőseik is végeznek önkéntes munkát.

A 18-25 éves korosztályt leginkább a társas együttlét lehetősége és az elismerés iránti vágy motiválja. A 25-35 éves korosztályt azonban már az is érdekli, hogy milyen hasznot hajt az önkéntes munkája.  A „KÖZÖD! program 2010 értékelésében az önkéntes fiatalok is véleményt nyilvánítottak. Ebből kiderült, hogy vannak, akik inkább komoly feladatnak, mások pedig inkább szórakozásnak fogják fel. A fiatalok egyetértenek abban, hogy az önkénteskedés sokféle haszonnal jár, ami elsősorban tapasztalat és a világról való gyakorlati tudásszerzés. A fizikai munka nem csak a kétkezi szakmák tiszteletére tanítja meg őket, hanem maguknak az eszközöknek a használatára is. Az érintettek úgy vélik, az önkéntes munka során fejlődik a kommunikációs készségük, magabiztosabbak lesznek és könnyebben tudják érvényesíteni az érdekeiket. Több fiatalnál az önkéntes tevékenység már életformává vált, ők azonban inkább csak a kivételként megjelenő pozitív példák.

Kiváló pedagógiai érzék vezette azt az óvónőt a váci Hársfa utcai óvodából, aki a mostani árvízi védekezéskor kivitte a kicsiket a gátakhoz, hogy játéklapátjaikkal segítsenek homokzsákot tölteni. Önkéntesek nem születnek, abban, hogy valaki motiváltnak érezze magát, óriási szerepe van a környezet szocializációs hatásainak.

Sok fiatalt tart vissza a jó példa hiánya: a fiatalok többsége későn vagy egyáltalán nem találkozik az önkéntességgel, azért olyan képe van róla, hogy az tulajdonképpen nem más, mint „ingyenmunka”. Sokan elismerik ugyan a társadalmi hasznosságát, de ez nem vezet oda, hogy személyesen is eljussanak az önkéntesség gyakorlásáig.  Sokszor a környezet sem teremt lehetőséget arra, hogy kipróbálhassák magukat e téren.

Jó példák természetesen nálunk is akadnak. Vannak helyi, regionális szinten sikeresen működő civil csoportok. Az ilyen szerveződések létrehozásában segít az egyik legnagyobb fiataloknak szóló hálózati program Magyarországon, amit a Demokratikus Ifjúságért Alapítvány hozott létre A KÖZÖD! elnevezésű projektjük keretében április 16-án immár hetedik éve rendezik meg az Önkéntes Fiatalok Napját”.  A hálózatban több mint 100 öntevékeny ifjúsági csoport van, évente 10 – 15 000 ezer fiatal kapcsolódik be különböző tevékenységekkel. A kezdeményezés lényege, hogy a fiatalok rövid vagy hosszú távon önkéntes projekteket valósítanak meg a saját környezetükben. Hasonló célokat szolgál a Serve the city: Budapest, amely egy világméretű mozgalom részeként a Facebookon szervezi az önkéntes munkát vállaló fiatalokat.

A Barankovics István Alapítvány összeállítását azzal zárja: az önkéntesség nem csak értékteremtő munka, hanem önmagában is érték. Legnagyobb haszna a társadalmi kohézió megerősödése, az aktív állampolgári szerepvállalás mintájának terjedése, a szolidaritás kinyilvánítása.