Agresszió az iskolában? Az én fiam biztos nem érintett! Biztos?
Minden gyerek, és szülő életében nagy változás az iskolakezdés. Két hónapja, mi is nagy reményekkel és lelkesen indultunk az iskolába. Mindhárom gyermekem már iskolás, mindegyik egy helyre jár! Logisztika kipipálva! Na, de mi a helyzet a beilleszkedéssel?
Az első hetekben, a beszokás és barátkozások időszakában már gyanússá vált, hogy valami nem tökéletes az első osztályban. Fenék rugdosásról és szünetekben verekedésről számoltak be csemetéim, akik talán a betyárbecsület vagy más gátló tényező miatt nem fejtették ki bővebben a történteket.
Nem, nem estem kétségbe: jó hírű iskola, konzervatív nevelési elvek. Nem történhet semmi, megoldják a pedagógusok. Hiszen én nem is látom nap közben, mi történik!
Itt kell kicsit kitérnem az óvodából visszatartás esetére. Szerintem nagy problémákhoz vezethet. Jelen állás szerint például gyermekem augusztusban töltötte be a hatodik életévét, és mivel mi otthon férjemmel is úgy véltük, hogy fejlett az iskolakezdésre, majd az óvodában és az iskolai elbeszélgetésen is megerősítették ezt a pedagógusok, nyugodt szívvel küldtük szeptember elsején az iskolába.
No de, sokan nem tesznek így, sőt. Csemetém a legfiatalabb lett az osztályban, és természetes tény lett, hogy nála több egy évvel idősebb gyermekek is csoporttársai lettek.
Az iskolai bántalmazásnak sajnos elég súlyos pszichés és szociális következményei lehetnek. Az áldozatok könnyen depresszióssá válhatnak, szenvedhetnek szorongásos betegségekben, de kialakulhat náluk a poszttraumás stressz szindróma (PTSD) is. Sokan szerhasználóvá válnak, de súlyosabb esetben öngyilkosok is lehetnek. Az állandó félelem olyan pszichoszomatikus tüneteket produkálhat mint a fejfájás, hasi panaszok vagy álmatlanság. Az áldozatok általában többet hiányoznak az iskolából, nehezebben megy nekik a tanlás, romlanak a jegyeik. Arról nem is beszélve, milyen hatással lehet egy ilyen trauma későbbi felnőtt életükre...
gyermekpszichologus.blog.hu
Most visszatérhetek az eredeti problémára. Azzal, hogy ennyivel idősebb osztálytársak is vannak, a fiúk körében erős versengéshez vezet. A férfias ösztönök első sugarai. Ezzel nincs is semmi probléma. Ám amikor fiacskám a nagyobbak árnyékában, a verekedéseknek is kitéve élharcossá válik, az már aggasztó.
Mit tehetek szülőként? Naponta bejárjak az osztályfőnökhöz? Büntessem a gyerekem – olyan dolgokért, amiknek nem is vagyok szem- és fültanúja?
Nehéz okosnak lenni. Ismerem gyermekem. Óriási szíve van, és ha rajta múlna nem bántana másokat. De vajon ha őt bántják, és azt visszaadja, az mekkora probléma? Hogyan neveljek férfit a fiúból, ha azt tanítom neki, hogy nem szabad visszaütni. (és itt fontos a VISSZA! nem elsőre)
Mondjam neki, hogy ne barátkozzon a nagyobbakkal? Mert Jancsika és Pistike azzal, hogy lelkileg és testileg terrorizálják osztálytársaikat, nagyon rosszat tesznek? Miként tartsam távol tőlük? Mivel győzzem meg?
Valójában a pedagógusok felelősségén is sokat gondolkodom mostanában. Első osztályban minden szünetben egyedül hagyják az osztályt. Ezzel nem értek egyet, most alakul a közösség, most ismerik meg egymást. Az óvoda után amúgy is óriási a váltás. Új közösség, új hely, beilleszkedés.
Nehéz helyzet, ilyenkor értem meg, mire mondták még szüleim, hogy szülőnek lenni szép, nemes feladat, de óriási felelősséggel és néha kínokkal jár. Most mit tehetek?
