Abortusz történelem: ami egykor tilos volt, mára „divat” lett

Egyre több országban igyekeznek mindent megtenni azért, hogy az abortuszok számát csökkentsék; szigorítják a törvényéket és más lehetőségeket kínálnak a család és az anya számára. De nézzük mi volt a helyzet régen.

A cikk több mint 3 éves. Tartalma elavult információt tartalmazhat.
eskü
2016. november 22. Családháló

Valójában az abortusz sokáig – sokan úgy vélik, hogy az antibiotikum felfedezéséig – nem volt annyira „népszerű”, mert a legtöbb esetben az anya életét is követelte. A magzatelhajtás helyett egy cseppet sem jobb megoldás nyert magának teret; ez pedig a csecsemő – és gyermekgyilkosság volt.

Az ókori görög és római kultúrában elfogadták az abortuszt és a nem kívánt újszülöttek megölését. Spártában ezzel szemben tilos volt az abortusz, ám ha a gyermeket nem tartották életképesnek, akkor azonnal megölték, de később, idősebb korban is sok gyermekgyilkosságot követtek el.

Fotó: wikipédia

Ann Lohman abortőr börtöncellájában, 1878

Hippokratész, görög orvosról elnevezett orvosi eskü szövege régen így hangzott: „Senkinek sem adok halálos mérget, akkor sem, ha kéri, és erre vonatkozólag még tanácsot sem adok. Hasonlóképpen nem segítek hozzá egyetlen asszonyt sem magzata elhajtásához.” Mára a szöveg rövidebb változatát tanulják meg és tartják szem előtt az orvostanhallgatók, ráadásul ezt a részt már nem is tartalmazza az eskü. Mivel az orvosok nem végezhettek abortuszt, ez a bábák feladata volt., akik különféle mérget használtak. Miután „kitapasztalták”, hogy ez sok esetben az anya halálával is jár, minden mást elkövettek annak érdekében, hogy a gyermektől megszabaduljanak: mérgező anyagokat helyeztek fel a méhbe, verték az édesanyát vagy szoros kötéllel szorították el a hasát.

A kereszténység körében egyértelmű volt a magzatvédelem, náluk inkább az volt a kérdés, hogy mikortól számít teljes értékű emberi lénynek a magzat. Szent Ágoston az első rúgásoktól számította ezt az időszakot és előtte elfogadhatónak tartotta az abortuszt. Ez az álláspont a 13. századig tartotta magát, majd 1869-ben a tudományos fejlődésnek köszönhetően megszűnt ez a nézet és a fogantatástól számított az élet védelme.

Magyarországon a Ratkó-korszakban 1950 és 1956 között abortusztilalom és gyermektelenségi adó volt érvényben. Ennek célja, hogy megugorjon a népességszám; az „akció” sikeres volt, rengeteg gyermek született ebben az időszakban.

A már megfogant élet érték

A már megfogant élet érték, amit védeni kell

Jogi szabályozás

A magzatvédelem mértéke a mai napig vitatott kérdés, a legtöbb országban igyekeznek visszaszorítani az abortuszok számát. A törvények szigorítása, az örökbefogadás népszerűsítése, a családok támogatása mind azt szolgálja, hogy a várandós nők inkább a gyermekvállalás mellett, mintsem ellene döntsenek. A legtöbb országban fontos a tájékoztatás is. Hazánkban azt is szorgalmazzák, hogy legyen abortusztájékoztatás a férfiak számára is.

A terhességmegszakításnak alapvetően két fajtája van:

  • Némely országban az anya szabadon dönthet a magzat sorsáról a 12. hétig
  • Más országokban pedig csak kivételes esetekben történhet abortusz, ezek a következők:  ha az édesanya élete veszélyben forog, ha a magzat életképtelen vagy, ha a terhességet bűncselekmény okozta.