Abortusz történelem: ami egykor tilos volt, mára „divat” lett
Egyre több országban igyekeznek mindent megtenni azért, hogy az abortuszok számát csökkentsék; szigorítják a törvényéket és más lehetőségeket kínálnak a család és az anya számára. De nézzük mi volt a helyzet régen.

Valójában az abortusz sokáig – sokan úgy vélik, hogy az antibiotikum felfedezéséig – nem volt annyira „népszerű”, mert a legtöbb esetben az anya életét is követelte. A magzatelhajtás helyett egy cseppet sem jobb megoldás nyert magának teret; ez pedig a csecsemő – és gyermekgyilkosság volt.
Az ókori görög és római kultúrában elfogadták az abortuszt és a nem kívánt újszülöttek megölését. Spártában ezzel szemben tilos volt az abortusz, ám ha a gyermeket nem tartották életképesnek, akkor azonnal megölték, de később, idősebb korban is sok gyermekgyilkosságot követtek el.

Ann Lohman abortőr börtöncellájában, 1878
Hippokratész, görög orvosról elnevezett orvosi eskü szövege régen így hangzott: „Senkinek sem adok halálos mérget, akkor sem, ha kéri, és erre vonatkozólag még tanácsot sem adok. Hasonlóképpen nem segítek hozzá egyetlen asszonyt sem magzata elhajtásához.” Mára a szöveg rövidebb változatát tanulják meg és tartják szem előtt az orvostanhallgatók, ráadásul ezt a részt már nem is tartalmazza az eskü. Mivel az orvosok nem végezhettek abortuszt, ez a bábák feladata volt., akik különféle mérget használtak. Miután „kitapasztalták”, hogy ez sok esetben az anya halálával is jár, minden mást elkövettek annak érdekében, hogy a gyermektől megszabaduljanak: mérgező anyagokat helyeztek fel a méhbe, verték az édesanyát vagy szoros kötéllel szorították el a hasát.
A kereszténység körében egyértelmű volt a magzatvédelem, náluk inkább az volt a kérdés, hogy mikortól számít teljes értékű emberi lénynek a magzat. Szent Ágoston az első rúgásoktól számította ezt az időszakot és előtte elfogadhatónak tartotta az abortuszt. Ez az álláspont a 13. századig tartotta magát, majd 1869-ben a tudományos fejlődésnek köszönhetően megszűnt ez a nézet és a fogantatástól számított az élet védelme.
Magyarországon a Ratkó-korszakban 1950 és 1956 között abortusztilalom és gyermektelenségi adó volt érvényben. Ennek célja, hogy megugorjon a népességszám; az „akció” sikeres volt, rengeteg gyermek született ebben az időszakban.

A már megfogant élet érték, amit védeni kell
Jogi szabályozás
A magzatvédelem mértéke a mai napig vitatott kérdés, a legtöbb országban igyekeznek visszaszorítani az abortuszok számát. A törvények szigorítása, az örökbefogadás népszerűsítése, a családok támogatása mind azt szolgálja, hogy a várandós nők inkább a gyermekvállalás mellett, mintsem ellene döntsenek. A legtöbb országban fontos a tájékoztatás is. Hazánkban azt is szorgalmazzák, hogy legyen abortusztájékoztatás a férfiak számára is.
A terhességmegszakításnak alapvetően két fajtája van:
- Némely országban az anya szabadon dönthet a magzat sorsáról a 12. hétig
- Más országokban pedig csak kivételes esetekben történhet abortusz, ezek a következők: ha az édesanya élete veszélyben forog, ha a magzat életképtelen vagy, ha a terhességet bűncselekmény okozta.