Amikor a rezidensek már nem látnak természetes szülést – a változás csak szemléletmód kérdése

Egy hete indult útjára az idei Séta a SzülésSzületés minőségéért, melynek résztvevői jelenleg is járják az országot, hogy felhívják a figyelmet a szülésélmény fontosságára az anyák, kisbabák, és családok jövője érdekében. Az elhivatott szakemberek – szülésznők, védőnők, orvosok, pszichológusok, mind az ELTE Perinatális Szaktanácsadó szak növendékei – 8 napon át napi 15-20 kilométert gyalogolnak, hogy a célállomásokon laikusokat, kórházi szakembereket avassanak be a természetes szülés elméleti és gyakorlati részébe. A séta öt éve került először megrendezésre, és minden évben más tematikával, más helyszíneken érzékenyítik a különböző intézmények dolgozóit és az érdeklődőket. A kezdeményezés egyik életre hívójával, Dr. Varga Katalinnal beszélgettünk a séta egyik pihenőállomásán.

– Öt éve indult útnak a Séta a SzülésSzületés minőségéért. Hogyan látja, történtek kedvező változások ezalatt az öt év alatt a szülészeti ellátásban?

– Ha lassan is, de vannak kedvező változások, olyan példát is tudok említeni, ami közvetlenül a Sétához kapcsolódik. Jó hallani olyan visszajelzést, mikor egy intézményben a születés utáni bőr-bőr kontaktus fontosságáról tartottunk tájékoztatót, hogy a helyi szakemberek azóta alkalmazzák a metódust és nem választják szét az anyát az újszülöttől a születés utáni pillanatokban. Amiről mi beszélünk, azok egyszerű eljárások, legtöbbször nem kerül semmibe az alkalmazásuk, nem kellenek hozzá tárgyi kellékek, inkább szemléleti kérdésekről van szó. De olyan is előfordult, hogy egyes szülőszobákat átépítettek, átalakítottak a javaslatunkra.

– Miért fontos az említett bőr-bőr kontaktus?

– A születés utáni pillanatok rendkívül szenzitív, különösen kitüntetett időszakot jelentenek az édesanya és a baba számára, az egymásra találás akkor tud háborítatlanul zajlani, ha nem alkalmazzák a hagyományos fürdetési-mérési protokollt, hanem minimum egy, de inkább két órára együtt hagyják a csecsemőt és az édesanyát és eközben figyelik meg őket. A női agyban ennek a bőr-bőr kontaktusnak a hatására termelődő természetes oxitocin fontos érzelmi és motivációs köröket kapcsol be, ami elengedhetetlen egy olyan fajnál, mint az ember, akinek az utódja hosszú-hosszú éveken át gondoskodásra szorul. Nem mindegy ugyanis, hogy a jövőben milyen kedvvel végzi ezt a gondoskodást az édesanya, és ebben fontos szerep jut az első pár órának.

– Tudna említeni még ilyen egyszerű ám mégis jelentős gyakorlati tanácsot?

– Számos példát tudnék sorolni, talán az egyik legegyszerűbben megváltoztatható metódus, hogy sok helyen a babaágy közepére helyezik az újszülöttet, holott a babák ösztönösen ˇbújnak”, vagyis a perem felé nagyobb biztonságban érzik magukat. Természetesen anyánál vannak a legjobb helyen, de adott helyzetben egy ilyen apróság is nyugtathatja őket.

– Miért van szükség arra, hogy önök egy-egy ilyen akció keretében érzékenyítsék a kórházi személyzetet, ezek az információk nem képezik részét a szakemberek képzésének?

– Sajnos nem. Egy szülészorvostól tudom például, hogy a természetes szülés kísérése olyannyira nem része az orvosi képzésnek, hogy csupán 1,5 óra előadás az oktatásban, a továbbiakban a komplikációkra koncentrálnak. Ez azért nagy baj, mert valóban nincs elég tudás és tapasztalat a teljesen magától, természetes módon lezajló szülésekkel kapcsolatban. Sajnos a számok is azt mutatják, hogy egyre több a szülészeti beavatkozás. Ezeknek pedig olyan hosszú távú következményei lehetnek – drogfüggőség, túlsúly, cukorbetegség – ami az adott helyzetben nem derül ki, és a szakmák képzésében sem vagy csupán felületesen van megemlítve.

– Miért lehetséges ez? Annyira gyorsan fejlődik a tudomány, hogy nem követi le az oktatás a legfrissebb kutatásokat?

– Valóban nem követi le, de nem azért, mert ezek az evidenciák ne lennének régóta ismertek. Az aranyóra fontosságáról vagy a koraszülöttek kenguruztatásának fontosságáról a 70-es évek óta ismert szakirodalom. A beavatkozások által indukált testi betegségek is dokumentálva vannak.

– Ha egy beavatkozás kockázatot hordoz, miért nem figyelnek jobban?

– Nem csupán Magyarországon, de nemzetközi szinten is kevés az olyan adatbázis, amelyik a szülés/születés körülményeit és a gyermek vagy aztán a felnőtt későbbi egészségügyi-mentális állapotát vizsgálja. De az állatmodellekből egyértelműen látszik, hogy a rossz mintázat, egy-egy szerencsétlen helyzet generációkon keresztül öröklődik. Üdvös lenne, ha a vonatkozó szakmák alapképzése mellett ezek a gyakorlati képzésben is szerepelnének.

Képzelje el, mikor egy professzor megkérdezi a rezidenseit, hogy ki látott már olyan kitolási szakaszt, ami nem háton fekve történik, és egy orvos sem teszi fel a kezét! Ez azért lehetséges, mert a legtöbb helyen a vajúdáskor még csak-csak, de a kitolási szakban már nincs választási lehetősége az anyának, s a legtöbb orvosjelölt már csak ezeket a háton fekve vezetett szüléseket látta. Ez pedig azt jelenti, hogy még egy nyitott, vállalkozó szellemű orvos sem meri majd bevállalni a természetesebb pozíciót, hiszen hiányzik a gyakorlatából ez a fajta szülés.

– Ez csak Magyarországon jellemző, vagy általános jelenség?

– Ez globális jelenség, van, ahol még rosszabb a helyzet. Szerencsére van néhány sziget a magyar szülészeti ellátásban, ahol a természetes módszereket alkalmazzák, onnan kellene eltanulni ezeket a metódusokat. De akik a természetes szemléletet képviselik, azok legtöbbször külföldről hozták ezt a tudást.

–  Néhányat problémát már említett, milyen további veszélyeket rejt magában a medikalizált szülészet?

– A beavatkozások egymást generálják, egyik hozza a másikat. Egy nagyon egyszerű példa a magzati szívhang monitorozása CTG-vel, ami azt eredményezi, hogy az anya nem mozoghat. A fix pozíció a fájdalom fokozódásához vezet, ami szükségessé teszi a fájdalomcsillapítást. A gyógyszer viszont megakaszthatja a folyamatot, lassul az oxitocin termelés, ami a szintetikus oxitocin adagolásához, végül minimum gátmetszéshez de császármetszéshez is vezethet.

– Egy szülő nő mit tud tenni ennek elkerülése érdekében?

– A családoknak abban van felelősségük, hogy tájékozottnak kell lenni. Egy szülő nő akkor tud benne maradni a természetes folyamatban, ha a szülés a valós idejében indul, saját ritmusában halad és intim környezetben, választott segítőkkel szülhet. Aki tudja, hogy mihez van joga, könnyebben ki tudja vívni magának. Természetesen szülés közben nehezebb érvényesíteni ezeket a jogokat, de fontos, hogy tudjuk, mi történik és tisztában legyünk vele, mit várhatunk el. Jogunk van például a beavatkozásokkal kapcsolatos széleskörű tájékoztatásra, ami nagyon sokszor csorbát szenved. Ezért fontos, hogy mi, azok a nők, akik éppen nem szülünk, emeljük fel a szavunkat a természetes szülés mellett. Az anya és bababarát szülészet egyébként nem néhány hóbortos szakember elképzelése, komoly nemzetközi ajánlások állnak mögötte. Mi csupán azt szeretnénk elérni, valósuljon meg a WHO ezzel kapcsolatos ajánlása Magyarországon.

– Mik a legfontosabb kritériumai egy természetes szülésnek?

– Időre született egészséges gyermekeknél ott kezdődik, hogy nincs szülésindítás és gyorsítás (természetesen van olyan helyzet, amikor valóban szükséges), de az ideális az, ha akkor és olyan ritmusban zajlik a szülés, ami az anyának megfelelő. Ebbe az is beleférhet, hogy időnként leáll, megtorpan a folyamat. Ez nem csupán testi, lélektani szempontból is fontos a vajúdó nő és a baba számára is. Fontos a saját testhelyzet megválasztása, a könnyű étel és folyadékfogyasztás lehetősége, amit a nemzetközi ajánlások ellenére még mindig sok helyen megtagadnak. Természetesen a rutinszerűen adott oxitocin és a gyógyszeres fájdalomcsillapítás elkerülése is kritérium, utóbbi helyett természetes módszereket ajánlunk. (Erre van egy közös képzésünk a SOTE Aneszteziológiai és Intenzív Terápiás Klinikájával.)

A kitolási szakaszban fontos a türelem, a hason át való nyomás, erőltetett nyomatás is nagyon káros, és meg kell adni a kismamának a pihenés-munka-pihenés-munka ritmusát, ami testileg és lélektani szempontból is nagyon fontos, akármilyen rövid szünetekről beszélünk. Szülés után ne vigyék el a gyermeket pár percre sem, az első 10-20 perc kulcsfontosságú, és a köldökzsinór késleltetett ellátása is kritérium. Ilyenkor az ideális a már említett bőr-bőr kontaktus, mikor anya és a baba csak kívülről van betakarva, és a korai szoptatás erőltetés nélküli támogatása. Az ilyenkor termelődő oxitocin azon túl, hogy a méh összehúzódásában fontos szerepet játszik, bekapcsolja az agy jutalmazó központját, hosszú időre ellátva az édesanyát munícióval, anyaságában megtámogatva.

Legyen mindenképpen rooming-in, de az ambuláns szülés sem ördögtől való, a lényeg, hogy az anya minden vizsgálaton jelen lehessen és részletes tájékoztatást kapjon az eredményekről. A kórház támogassa a kizárólagos, igény szerinti szoptatást. Innentől pedig egy hasonló szemléletű védőnő támogatása lenne ideális. Ha egy nő meg tudja élni a szülés közben és után a saját kompetenciáit, akkor a későbbiekben is sokkal jobban fog bízni az ösztöneiben, ellenkező esetben pedig elbizonytalanodó, külső támogatásra szoruló anya válhat belőle.

– A felvázolt szüléskísérés néhány üdítő kivételtől eltekintve szinte teljes mértékben hiányzik ma a magyar kórházakból. Mennyire messze vagyunk a megvalósulástól?

– A dolog méregfoga a képzés, annak gyökeres megváltoztatására lenne szükség, hiszen a szakembereket is meg lehet érteni, hogy megfelelő tapasztalat híján nem mernek kockáztatni. A szakma hagyományokra, presztizsre épülő hierarchiájába nehéz belenyúlni, pedig a természetes megközelítéssel kapcsolatban az elméleti és gyakorlati tudás és az oktatói tapasztalat is rendelkezésre áll. Akár a mi perinatális oktatói gárdánk is készen áll rá, hogy átadja az évek alatt összegyűlt tudását, csak az érintettek nyitottságára lenne szükség.

A cikkben megjelenő képek a Séta Facebook oldaláról származnak.