Felkészülés a kisbaba érkezésére – a szakértő tanácsai

A minivilág magazin tavaszi számában is olvashattatok egy izgalmas interjút Sződy Judittal, akit felkértünk arra, hogy megossza velünk tapasztalatait, tanácsokkal lásson el minket és a magazint kézbe vevő édesanyákat, leendő édesanyákat. Ezúttal arra a kérdésre kerestünk választ, hogy elég- e, ha az ösztöneikre hallgatunk kisbabánk születésekor, hogy szükséges- e segítséget kérnünk szakemberektől, és ha igen, milyen témakörben jöhet jól a tanácsuk?

Felkészítő csoport indítását tervezed. Fel kell készülnünk egy kisbaba érkezésére?

A kisbaba érkezésére jó esetben már kicsi korunkban készülünk, hiszen szüleink töltik fel a szeretet tankunkat, amiből azután a saját babánk érkezésekor merítünk. Hasznos dolog, ha az anyukánkkal vagy mással beszélgetünk a szülésről, a kisbabákról, esetleg nézegetjük a babakori fényképeinket.  Sokat ad, ha kistestvérünk születik, vagy éppen unokatesónk, vagy a szomszédba érkezik egy baba, és néha a közelében lehetünk. Jó, ha van egy kutyánk- vagy cicánk, akiért felelősséggel tartozunk, aki mellett megtapasztaljuk, hogy valakinek az élete tőlünk is függ. Még jobb, ha a cicánk vagy kutyánk kölyköket szül, és mi mellette vagyunk, elkísérjük a kicsik mindennapjait az elválasztásig.

Saját magunkra is érdemes figyelnünk?

Az is segít, ha a saját nőiségünket értéknek tekintjük, hogy ha tisztában vagyunk azzal, hogy a mi testünk felett csak mi rendelkezhetünk. Okos döntés, ha a barátnőinket nem pattintjuk le, amint babájuk született, hanem kíváncsian figyelünk rájuk, hiszen már ilyenkor tudunk tőlük tanulni, vagy legalább tapasztalatot szerezni. Természetesen az sem rossz, ha olvasunk némi szakirodalmat, elvégzünk egy felkészítő tanfolyamot. Én ezt a kicsi, de fontos dolgot szeretném hozzátenni felkészült-, és lelkes kolléganőim segítségével. 

Mennyire gyakorlati ez a felkészülés?

A Padlás egy napos felkészítője kifejezetten gyakorlati tudást szeretne átadni. Igazi kisbabákat nem vonunk be a folyamatba, de élethű, a valódi újszülöttet súlyban, méretben utánzó babánk van, ami nagyon sokat segít egy olyan anya számára, akinek sose volt a kezében ilyen kicsi gyermek.  Babánk alkalmas arra, hogy a leendő szülők kipróbálják, hogyan lehet egy pici babát biztonságosan felemelni, hogy mit éreznek majd, ha a mellkasukra fektetik a babát, hogy milyen testhelyzetben kényelmes szoptatni, és kipróbálhatják a hordozókendőt is. Oktatónk egy babamasszázs-bemutatóba is bevonja őket, és végül minden anyának jár egy húsz perces kismama-masszázs is.

Igyekeztek az édesapákat is bevonni ebbe?

Nagyon örülnénk, ha minél többen jönnének. Többek között azért is, mert nagyon jó kérdéseket szoktak feltenni. Gyakorlatiasabbak, és sokszor egyáltalán nem szoronganak attól, hogy nekik ezt már biztosan tudniuk kellene.  Persze, a felkészülés szempontjából is jó, ha ott az apa, hiszen ma, amikor annyira másként babázunk, mint a szüleink, nagyszüleink. Sokkhatásként érheti az apát az igény szerinti szoptatás vagy a hordozás gyakorlata, ha előtte azt gondolta, hogy a kisbaba három óránként eszik, azután pedig jót alszik a rácsos ágyban.

A szoptatás az egyik legfontosabb terület. Erre is fel tudunk készülni?

Igen is, meg nem is. Azt senki nem tudja előre megmutatni, mit érez majd az anya, amikor a saját kisbabája szájába veszi a mellét. Azt sem tudjuk, hogy a baba mennyire lesz lelkes, vagy éppen álomszuszék a szülés utáni napokban. A babák és az édesanyák is nagyon sokfélék, hát még a szülés körülményei. De vannak dolgok, amelyek nagyjából egyformán követik egymást: a tejtermelés folyamata, a baba igényei hasonlóak mindenkinél. A felkészítés során meg tudok mutatni néhány szoptatási pozíciót, amelyek közül mindenki az alkatának megfelelően választhat. El tudom mondani, hogyan tudjuk a legjobban átvészelni a szoptatásokkal megszakított éjszakákat, valamint nem utolsó sorban: megmutatom, hogy milyen sokfélék vagyunk mi anyák, és hogy mindenki akkor érzi jól magát, ha megtalálja a saját útját.

Nem elég az ösztöneinkre hagyatkoznunk?

Sajnos ma már annyira sok a követelmény és annyira átvette a szülés és a szoptatás fölötti ellenőrzést az egészségügy, hogy sokan nem is tudják előcsalni az ösztöneiket. Sajnos nem ismerik fel, mit üzen a testük, és mit mond a baba. A kórházban nem túl ritka, hogy a harmadik napon teszi mellre a kisbabát az édesanyja, mert senki nem szólt neki, hogy már a szülés utáni első órákban lehetne. Pedig tudom, hogy szóltak „általában”, hogy szoptatni kellene, de valahogy ez nem elég.  Sokan úgy gondolják, amíg „nincs tej” addig nem kell szoptatni.  Magam is elég tanácstalanul üldögéltem a kórházi ágyon első kisbabám születésekor, és gondolkodtam, hogy akkor most mit is kellene csinálni? Sokaknál hiányzik az a természetes felkészülés, amiről az elején beszéltem.

A babahordozás, és a babamasszázs is a felkészüléshez tartoznak. Fontos megmutatni a leendő szülőknek, hogy ilyen is van?

A hordozás és a masszázs nagyon jó lehetőség. Nem kötelező – ahogy a szoptatás sem –, de nagyon sokat segít, és a baba biztosan profitál belőle. A csecsemő legfontosabb szükséglete az érintés, az összebújás, az inger-gazdag környezet és a társaság. Ahhoz, hogy nagyjából megértsük, mire van szüksége egy babának az egészséges fejlődéshez, a legjobb, ha elképzelünk egy vadászó-gyűjtögető törzset, és az ott élők életformáját, mindennapjait. A baba folyamatosan valakinek a kezében vagy hátára kötve töltötte az idejét. Folyamatosan érintkezett egy másik ember testével, ha letették, sírni kezdett, hiszen ez komoly veszélyt jelentett számára: rovarok, ragadozók támadhatták meg, megégethette a nap, ráléphetett valaki, és veszélyesen eltávolodhatott tőle az anyja, aki táplálni tudta.