Forgatókönyv egy “átlagos” újszülött-szoptatásról
Íme egy tipikus “forgatókönyv” olyan kezdő anyukáknak, akik ugyanúgy pánikrohamot kaptak az első szoptatáskor mint én.
Mindig azt mondták nekem, hogy azt, hogy hogyan kell szoptatni egy kisbabát, ösztönösen tudja az ember lánya. Én ezt el is fogadtam, egészen addig, amíg meg nem született az első gyermekem. Ekkor döbbentem rá, hogy semmi egyszerűség nincs a dologban…
Épp ezért, íme egy tipikus “forgatókönyv” olyan kezdő anyukáknak, akik ugyanúgy pánikrohamot kaptak az első szoptatáskor mint én. Talán ha jót nevetnek rajta, nekik is könnyebb lesz, és tudatosítják magukban: nincsenek egyedül.
A baba sír.
Lefekteted a babát, hogy megszabadulj a melltartótól.
A baba még mindig sír.
Felveszed a babát.
Megpróbálod egy kézzel legombolni a melltartót.
Frusztrált leszel.
Ismét leteszed a síró babát, hogy két kézzel próbálkozz.
Még mindig nem sikerül. A baba továbbra is sír.
Úgy döntesz, leveszed a pólót és a melltartót, mert úgy könnyebb lesz.
Valaki becsönget. Kimész kinyitni
Rájössz, hogy nincs rajtad semmi, zavarba jössz és sűrűn elnézést kérsz.
A futár is zavarba jön, gyorsan átadja a levelet és még gyorsabban távozik.
Sms-ezel a párodnak, hogy ezek után el kell költöznötök.
Felveszed a babát, aki még mindig sír.
Megpróbálkozol a szoptatással.
A baba a melled oldalát “kapja el” a szájával, majd mikor nem jön semmi onnan, dühös lesz és még jobban sír.
Próbálod jól tartani a babát, miközben a száját a helyes célpont felé navigálod.
Siker!!!
Ó…várjunk…miért fáj ez ennyire?
A baba szétharapja a mellbimbódat…
Megpróbálod leválasztani a babát, de nem megy.
Miközben a baba rajtad csüng, beírod a Google-be, hogy “hogyan válasszunk le egy újszülöttet a mellünkről?”
Bedugod az ujjad a baba szájába, amíg le nem cuppan rólad. Relax.
Ismét a Google-t hívod segítségül a következő kérdéssel: “Szoptathatok-e, amikor vérzik a mellem?”
Azt olvasod, hogy igen, tehát megpróbálod rátenni a babát a másik melledre.
A kisbabád annyira sír közben, hogy nem csukja be a száját és nem érzi, hogy közel a tejforrás.
Ismét sms-ezel a párodnak: “A baba annyira sír, hogy nem szopizik.”
Felmész a babaszobába a kicsivel és beülsz a hintaszékbe.
Meglátod a mellbimbó-krémet és úgy döntesz, felkensz egy kicsit belőle.
Lekapcsolod a lámpát, bekapcsolod az altatózenét és megragadod a szoptatópárnát.
Megpuszilod a baba fejét és ringatod.
A baba nyugodtabb, de te tudod, hogy mindjárt megint sírni fog.
Kinyitod az ujjaddal a száját.
Beletömöd a melledet.
Ééés…győzelem! Nem fáj!!!
Megkönnyebbülten sóhajtasz – persze nem túl nagyot, nehogy elmozduljon a melled a megfelelő helyről.
A baba elalszik.
Meglátsz egy pohár vizet a szoba túloldalán, és azt kívánod, bár az elméddel közelebb tudnád hozni.
A baba álmában mozgatja a kezét és eléri vele az arcodat.
A kis ujjacskákat nézed, az orrocskáját, a száját.
Elmosolyodsz és rádöbbensz, hogy minden úgy történik, ahogy kell.
Forrás: Babble
