A fa kétszer melegít…

…tartja a dakota bölcsesség, egyszer ugye amíg hasogatok, egyszer meg a kályhában. A posztban megpróbálom összeszedni, hogy milyen fűtési megoldások jöttek szóba építkezéskor, döntés előtt milyen szempontokat mérlegeltünk és végül hogyan lett tömegkazánunk.

Gáz, az nincs a telken, de még a környéken sem, így ez a megoldás szóba sem jött, de az alapelgondolások miatt ez a tény túl hangos sírásra nem is adott okot, legalább nem kell oly árgus szemekkel figyelni a Kijev-Moszkva iszapbirkózást. Olaj nyilván nem játszik, így igazából két lehetőség marad: vagy tüzelek fával/szénnel, vagy földből/napból próbálok némi meleget nyerni és nem megfagyni.

Szempontok

    – közvetlen függetlenség: dőljön el telken belül, hogy tudok-e miből meleget csiholni
    – közvetett függetlenség: ha áramszünet van, akkor is legyen meleg
    – megbízhatóság: minél kevésbé akarjon elromlani
    – kényelem: ne legyen az ember nyakig mocskos ha meleget akar a házban
    – önműködés, önszabályzás: egy nap 5 percnél több időt ne kelljen arra fordítanom, hogy folyamatosan jó idő legyen bent
    – központi fűtésként tudjon működni, ne csak azt a helységet fűtse, ahol van
    – férjen bele az anyagi keretekbe

Teljesen nyilvánvaló, hogy valamelyik ujjamat meg kell harapnom, biztos, hogy fájni is fog, de azért jó lenne, ha csak kicst fájna.

Abban biztosak voltunk, hogy a hőleadást nem radiátorokkal, hanem felületfűtéssel szeretnénk megoldani, hiszen ezekben alacsony hőmérsékletű víz kering, amit jelentősen kisebb energiabefektetéssel lehetséges produkálni, mint egy 60-70 fokot, radiátoros fűtés esetén. A hidegburkolatos helységekbe padlófűtés került, a melegburkolatosba mennyezetfűtés.

De mi legyen a bemeneti oldalon? Kicsit körbenézve azt láttuk, hogy vagy beteszünk egy vegyestüzelésű kazánt, ami meg van 150.000 Ft környékén, vagy szinte biztosan hét számjegyben kell gondolkodnunk. Pince nincs, és amellett, hogy mind a hálóban, mind a nappaliban furán nézne ki egy vegyitüzi, a folyamatosság kritérumának sem felelne meg: gyorsan melegszik, gyorsan hűl, macerás és pazarló. Így egyéb megoldások felé vettük az irányt, igyekeztünk milla alatt maradni, vagy megpróbálni maximum párszázezerrel fölé kerülni.

Nézzük a lehetőségeket, melyeket körbe jártunk.

1. Napkollektor

Ez lesz a tuti, gondoltam én, a nap télen is süt és kizárt dolog, hogy nem tudja előállítani a szükséges melegvizet a fűtési rendszerbe. Hát nem tudja. Ahhoz, hogy tudja, akkora felület kell, ami baromi drága és nyáron meg – medence híján – nincs mit csinálni rengeteg forró vízzel. Kiesett tehát. Későbbiekben melegvízteremlés kapcsán vissza térhetünk rá, de fűtésre értelmesen nem használható, emellett erősen függ az áramellátástól is.

2. Hőszivattyú

A hőszivattyúnak legalább négy alfaja létezik, nálunk anyagi okokból az egyedüli elérhető, ún. levegős hőszivattyú jött szóba, elég sokáig versenyben is volt, végül az ellene szóló érvek kerekedtek felül: áramot igényel, nem is keveset (még akkor is, ha létezik az áramszolgáltatónál GEO-tarifa, ill. a befektetett energiához képest, hőenergiára átszámolva kb. négyszer annyit ad ki), két-három év garanciát adnak rá, ha elromlik, azért az elég nagy para, ki tudja az esetleges javítás lehetséges-e, ha igen, akkor mennyibe fáj. Egy levegős hőszivattyús rendszer 1.5M körül kiépíthető, a talajkollektoros, esetleg kutas megoldások ennek többszörösei.

3.  Pellet kazán

Előnye, hogy jól szabályozható, gyakorlatilag hozza egy gázkazán kényelmét, hátránya, hogy a tüzelőt iparilag állítják elő, nem tudom telken belülről megoldani, és fajlagosan azért elég drága ill. ha nincs áram, nincs fűtés.

4. Faelgázosító kazán

Nem rossz alternatíva, de a folyamatos áram- és helyigénye miatt kiesett.

5. Vízteres cserépkályha, kandalló, kemence

Ezek nem központi fűtésre lettek kitalálva, bennük lévő víz hajlamos visszatérvén túlhűteni az egész szerkezetet, nem ideális, nem hatékony.

6. Tömegkazán

Ez lett a befutó. Miért tömeg? Mert baromi nehéz. Öt és fél tonna. De szerencsére nem kell hozni-vinni és még a nappaliban is elfér, sőt nem is néz ki rosszul.

Takarékos, egy megrakással (~15-20kg fa) 24 órán keresztül eldöcög, folyamatosan és egyenletesen adja le meleget, minimális az áramigénye, melyet egy normál, számítógépes szünetmentes táppal napokig ki lehet elégíteni (4-6W a szivattyú fogyasztása), nem tud mi elromlani benne és a milla körüli anyagi keretbe is belefért. A kitűzött szempontoknak javarészt tehát megfelel, hiszen

    – telken belül eldől, hogy van-e fa, amit rá tudok tenni. A fát nyilván egyszer meg kell venni, de ezt erdészetekből, tüzépekről azért szinte bárhol meg lehet tenni, vagy ami még jobb, lehetőségem van nem túl nagy területet felhasználva (2-300 m2) energiaakácost ültetni, és saját magamak megoldani a tüzifát is. De erről Bekecskéék bővebben is be fognak számolni.
    – közvetett függőség szinte elhanyagolható, a minimális villamosenergiát szinte egy napelemes telefontöltővel biztosítani lehet.
    – elromlani nem tud
    – a fa nem piszkos, egy nap maxiumum egyszer kell megrakni, 5 percnél többet nem vesz el ill. hetente 30 perc, amíg a következő hétre való fát előkészítem
    – központi fűtést ragyogóan működteti
    – anyagi keretekbe még éppen belefért

Mi bátran merjük ajánlani.

Arról pedig, hogy miként épült a monstrumunk, a következő pár hétben készítek egy posztot fotókkal jócskán megspékelve.

A bejegyzést itt kommenteljétek: tanyabokor.blog.hu