Ajándék kicsiknek és nagyoknak

A karácsonyi ajándékozás szinte mindenki számára egy nagy dilemma. Akinek van pénze, nem tudja, mit vegyen, minek örülne a másik; akinek nincs rá keret, az azon stresszel, hogy nem tudja mivel meglepni szeretteit. Örökké vita tárgya, hogy nagy ajándékot adjunk, vagy csak jelképeset; és az is nagy talány, hogy van-e értelme a hipermarket polcáról leemelni a tusfürdőt vagy egy palack bort. Ezekre a kérdésekre tanyabokrunkban az alábbi válaszokat találtuk.

A gyerekek ajándékát leszámítva a családban és a baráti társaságban az ajándékozás szinte mindig valami jelképes, saját készítésű tárgyban képeződik le. Adni tényleg jó, és már csak saját magunk ilyen módon történő lelki kielégítése miatt is érdemes ezt a szokást fenntartani. (Ezzel még a legönzőbb embereket is meggyőzhetjük az ajándékozás fontosságáról.)

Szóval a bevett koncepció az, hogy minden évben kitalálunk egy egységes ajándékot, amit saját magunk készíthetünk el, ami jellemző ránk és ezt készítjük el akkora mennyiségben, hogy még a váratlanul betoppanó vendégnek is jusson belőle.

Évekre visszamenőleg volt olyan, amikor tűzzománc karácsonyfadíszeket készítettünk mindenkinek, akár személyre szabott motívumokkal vagy névvel. Szintén volt már “tömegajándék” a magvakkal, vagy habbal díszített, mézeskalács. Tavalyi évben például bébiételes üvegben, olivaolajban eltett, felkockázott és zöldfűszerrel ízesített, saját készítésű kecskesajtot adtunk. A fenti ajándékok mellett szintén nagy sikert aratott a házipálinkából készített tojás- és csokoládélikőr, amiből családonként adtunk egy-egy üveget üvegfestékkel díszítve. Az idei év meglepetése a kecsketejszappan lesz (köszönet Lindának, hogy bevezetett a szappankészítés rejtelmeibe). Bocsánat a posztot olvasó barátoktól és családtagoktól, azért majd lepődjetek meg Karácsonykor!

Gyakorlatilag párezer forintból és egy kis ráfordított idővel (talán ez a legnagyobb ajándék manapság, mármint a másikra szánt idő, ide értve a számára elkészített ajándék készítési idejét is) értéket teremthetünk azon túl, hogy örömet szerzünk szeretteinknek.

A gyerekek ajándéka is kemény dió, ugyanis a játékipar tömegtermékei általában nem jelentenek alternatívát, nem azért, mert nem tudnánk pénzt szánni valami húde-kafa-trendi játékra, hanem, mert az az elv (és a tapasztalat), hogy ezeket megveszed, odaadod, a gyerek örül, majd körülbelül szilveszterre már meg is unta ( ha nem ment tönkre addigra). Itt is mondhatjuk, hogy bevált az együtt házilag készített ajándékok felhozatala. A feleségem kreativitásának és kézügyességének köszönhetően hoztak már az angyalok fakanálbábokat paravánnal, jelmezeket (kalóz, lovag, vadász), kartondobozból készült lovagvárat, vaterán filléres áron megvásárolt kiegészítőkkel; és az idei év meglepetése a karton zöldségesstand lesz. Külön öröm, hogy ezeket az ajándékokat együtt készíthetjük el, és sokkal nagyobb boldogság, ha egy ilyen sajátkészítésű játékkal látod játszani a gyerekeidet.

Az igazsághoz hozzátartozik, hogy a gyermekeink még kicsik (1 – 3 – 5 évesek), így könnyebb még az ajándékuk megvalósítása. Nyilván majd a fiam 18. karácsonyán nem állhatunk elő egy kartonból készült autóval vagy esetleg egy sólisztgyurma okostelefonnal, de ez legyen majd akkor a fejtörés tárgya.

Ti hogy ajándékoztok?

A bejegyzést itt kommenteljétek: tanyabokor.blog.hu