Anya, apa, figyelj rám!

Pillanat, mindjárt jövök, és nézem! Várj, hadd igyam meg a kávémat! Muszáj itthon befejeznem még ezt a munkahelyi feladatot, aztán figyelek, rendben?Ha ismerősen csengenek ezek a mondatok, nem baj, akkor van baj, ha rutinná válva minden nap elismételjük ezeket…

A cikk több mint 3 éves. Tartalma elavult információt tartalmazhat.
család
2016. február 16. Csontos Dóra

Pillanat, mindjárt jövök, és nézem! Várj, hadd igyam meg a kávémat! Muszáj itthon befejeznem még ezt a munkahelyi feladatot, aztán figyelek, rendben?Ha ismerősen csengenek ezek a mondatok, nem baj, akkor van baj, ha rutinná válva minden nap elismételjük ezeket…


Egy korábbi cikkünkben már írtunk arról, hogy egy felmérés szerint egy magyar szülő átlagosan napi hét percet foglalkozik a gyermekével. Ez elsőre hihetetlennek hangzik, de ha végiggondoljuk, sajnos akár reális is lehet. Reggeli készülődésben tesszük a dolgunkat, visszük óvodába, iskolába a gyereket, utána rohanás munkába, majd újra a gyerekért, szakkör, különóra, edzés, leckeírás, fürdés, alvás. És persze a mindennapi feladataink elvégzése mellett kell egy szusszanásnyi idő arra, hogy magunkkal is foglalkozzunk egy kicsit. Így marad a felmérés szerint napi hét percünk a gyermekünkre, ami – valljuk be őszintén – semmire sem elég.

Figyelem = törődő szeretet

A szülők viselkedési mintái határozzák meg a gyermekek értékrendjét és szociális szerepét. Ugyan nem gondolunk bele, de a gyermekünkkel együtt töltött időben adjuk át neki a számunkra meghatározó értékrendet, mintát és a szabályokat, amelyeket lényegesnek tartunk a saját életünkben. És most nem csak arról van szó, hogy elmondjuk neki, hogy mit illik, és mit nem, és szerintünk mi az, ami fontos, és mi nem. Indirekt módon, a viselkedésünkkel is hatunk a gyermekünkre: azzal, hogyan reagálunk, ha kér tőlünk valamit; hogy mennyire figyelünk, ha mesél valamit magáról; mennyire tartjuk fontosnak a vele együtt töltött időt. Gyermekünk a mindennapos, velünk végzett közös tevékenysége során sajátít el alapvető mintákat és értékeket. Ha nem töltünk elég időt a gyermekünkkel, félő, hogy sok fontos, személyét érintő kérdésben pusztán a kortársaitól szerzett információkra hagyatkozik majd. A szülői figyelem szeretetet és törődést sugall, ami azért fontos, mert manapság nagyon sokféle kísértés érhet egy gyermeket, amelyeknek nagyon nehéz ellenállni, ha nincs a háttérben érzelmi biztonságot nyújtó szülői közeg. Nem beszélve arról, hogy akivel a szülei kevés időt töltenek, nagy valószínűséggel ezt a mintát viszi majd tovább szülővé válva.

Minőségi időt a családnak

Mindannyian szeretnénk jó, és felelősségtejes szülők lenni. A nagy igyekezetben azonban sokszor pont azon sikkad el a figyelmünk, hogy mit is várna el tőlünk valójában a gyerek. Ha viszonylag sokat vagyunk a gyerekkel, de közben végig azon jár az agyunk, hogy még mennyi más elintéznivalónk van, akkor annak a közös időtöltésnek nem lesz túl sok értelme. A gyermekek finom kis szenzoraikkal rögtön megérzik, ha nem irányul teljesen feléjük a figyelmünk, ha stresszesek vagyunk. De nem is kell megfeszülnünk azon, hogy minden nap ugyanannyi időt foglalkozzunk a gyermekünkkel. Inkább arra figyeljünk, hogy az az idő, amit rá fordítunk, az minőségi idő legyen. Az együtt töltött időben akár le is némíthatjuk a telefont, hogy érezze, ő számít most egyedül, ez most az ő ideje. Ha zsúfolt a napunk, és nem fér bele más, akkor a közös étkezéshez ragaszkodjunk. A minőségi idő arra jó, hogy a gyerek érezze, kíváncsiak vagyunk rá, hogy fontos nekünk. Félő ugyanis, ha nem töltünk kellő időt gyerekükkel, akkor másokhoz fordul, hasonló kapcsolatok kiépítése céljából, mert arra a következtetésre jutott: nem elég jó ahhoz, hogy szülei figyeljenek rá.

Merjünk semmit sem csinálni!

Ha több gyerek van a családban, viszonylag hamar jó előre betelik a családi naptár a hétvégékre. Különórák, szülinapi zsúrok, edzések és utazások viszik el a víkend nagy részét. Ha pedig van egy szabad nap, akkor rögtön beiktatunk egy távoli rokonlátogatását, spájztakarítást vagy kacatszortírozást. Pedig szabad néha semmit sem csinálni. Ahhoz, hogy egy család néha levegőhöz jusson, fel kell töltenie az energiaraktárait. Kellenek olyan napok, amikor a család összes tagja otthon van, és mindenki ráér. Ráér elmesélni, mi az, ami foglalkoztatja, ráér meghallgatni a többieket. Amikor lehet pizsamában lenni egész délelőtt, amikor lehet pizzát rendelni ebédre, amikor bármit szabad, a lényeg, hogy együtt legyünk és figyeljünk egymásra.

3 ötlet a közös minőségi időhöz:

1) Ne kérdezzünk, meséljünk!

Ne azzal kezdjük, hogy nekirontunk a gyermekünknek, és faggatni kezdjük, hogy mi volt ma az iskolában, óvodában? Meséljünk inkább elsőként mi magunk a saját napunkról. Mondjuk el, hogy mi hogyan éreztünk magunkat aznap, volt-e valaki, aki valamivel felbosszantott, vagy megörvendeztetett minket. Ha mi beavatjuk a gyermeket a napunk részleteibe, és megosztjuk a saját élményeinket, megkönnyítjük a gyermek helyzetét, és ő is nagyobb kedvvel fog mesélni a saját napjáról.

2) Nézzünk filmeket!

Legyenek közös családi mozizások! Az egész famíliának meghatározó élmény lehet, ha együtt nézünk meg egy filmet, és utána beszélgetünk róla. Jó, hogy mindenki elmondhatja a maga őszinte véleményét, mert a gyerekek sokat tanulhatnak ezekből a társalgásokból, hiszen olyan erkölcsi, társadalmi, kulturális vagy egyéb témák jöhetnek elő, amik egy hétköznapi beszélgetés során sosem kerülnének terítékre. A programban legyenek régi, klasszikus filmek, de legyünk nyitottak a mai, új generációs ízlésre, és engedjük, hogy a gyerek is választhasson.

3) Merjünk játszani!

A közös játék összehoz. Eltűnnek a generációs különbségek, a régóta hordozott sérelmek. A felhőtlen játék közös élményt ad, és idővel szép, összekovácsoló emlékké nemesedik. Játszhatunk kártya- vagy társasjátékot, építhetünk legóból, babázhatunk vagy gyurmázhatunk, a lényeg a közösen töltött idő. Ha ez nem több, mint napi 20-25 perc, már az is sokat számít. Ezek a szülő-gyerek játékok nem csak a közös időtöltés és a kikapcsolódás miatt hasznosak, hanem ezeken keresztül is mutathatunk értékeket, nevelhetünk, vagy mutathatunk példát.