Az otthon illata
Gyakran megállapítjuk egy-egy lakásról, hogy milyen szép, magazinokat is szép otthonról, házról neveznek el, de jó illatú lakásról senki nem beszél. Egyszerre érzem fontosnak, ugyanakkor picit banálisnak a témát, ezért is tartott el egy darabig, hogy nekiüljek ennek a bejegyzésnek.
Gyakran megállapítjuk egy-egy lakásról, hogy milyen szép, magazinokat is szép otthonról, házról neveznek el, de jó illatú lakásról senki nem beszél. Egyszerre érzem fontosnak, ugyanakkor picit banálisnak a témát, ezért is tartott el egy darabig, hogy nekiüljek ennek a bejegyzésnek.
Mert, ugye – gondolnánk – a szellőztetés, a lakásunk friss levegője olyasmi, ami mindenkinek magától értetődő. Mégis, elég csak néhány lakásba belépni, máris egyértelmű, hogy van miről beszélgetni.
A témát egy kis megjegyzés indította el bennem, egy idős férfi visszaemlékezéseiben ír arról, hogy gyerekkorában a Nagyanyjával rózsaszirmokat sóztak le, ami télen aztán fantasztikus illatot hozott a lakásba.
A saját gyerekkori emlékeim lakásillat kategóriában a reggeli szellőztetéseket és a gyakran kint szellőztetett ágynemű illatát őrzik – Anyám a kellemesen szeles napokon mindig kitette őket átlevegőzni. A ruháink is kint száradtak. Életre szólóan meghatározóak ezek az illatok. Azóta is kint szárítom a ruhákat, szerencsére mindig úgy jön ki a lépés, hogy van hozzá udvar.
