Beszélgettünk és arra jutottunk: undorító, de hasznos

„Undorító, de hasznos”.  „A szépségért szenvedni kell”. Mi nők sokszor hallottuk már ezeket a kijelentéseket, de valóban igy kell, hogy legyen? Nemrég egy halpedikűr kezelést kaptam ajándéka. Jó szándékból, de a mai napig biztos vagyok benne, hogy a szivatásom volt a cél. Ezek után megkértem a barátaimat, hogy mondják el mi volt számukra a legundorítóbb dolog, amire rávettek őket, vagy voltak olyan lelkesek, hogy bevállalták maguktól.

Összehívtam a barátaimat és feltettem nekik a kérdést: miért kell szenvednünk a szépségért és mi volt a legundorítóbb ajánlat, amivel találkoztak és/vagy ki is próbálták? Ezek a szépségápolási trükkök számunkra undorítóak, ha van kedvetek (és bátorságotok akkor próbáljátok ki vagy áruljátok el nekünk, hogy ti miben vettetek részt, ami elsőre nem volt szimpatikus).

Bori: Én láttam egy olyan kezelést, amiben piócákat tesznek rád, vagy a sérült testrészedre, mert azok kiszívják vagy mit csinálnak a méreganyagokat belőled. Na, ez az a kezelés, amire sosem fizetnének be, de még akkor sem vállalnám, ha nekem fizetnének. Ez nálam az az eset, amikor a kijelentés valóban megállja a helyét: nincs az a pénz…

Bence: Ehhez a beszélgetéshez valóban szükség van rám? (…) Jó, ha komolyan veszem a kérdést, akkor nekem már az is fura, amikor több férfit látok egy szépségszalonban, mint nőt. Értem, hogy mi se hagyjuk el magunkat, de azért kicsit érdekes, amikor a kozmetikusnál egy pasi ül melletted, aki szemöldökszedésre jött, nem? Tudjátok, arra a kérdőn nézősre.

Bori: Nyugi, Bence, neked szép rendezett a szemöldököd.

Éva: Csak nem kozmetikusnál voltál?! Egyébként én kipróbáltam a csiganyálból készült arckrémet, amiről még a TV-ben hallottam. Először győzködtem magam, hogy tényleg megvegyem, hiszen mégiscsak csiganyál van benne, de annyi jót írtak róla, hogy vettem egy tégellyel. Nem mondanám olcsónak (5 és 10 ezer forint között mozog az ára), de elvileg megéri a befektett pénzt. Majd harminc év múlva kiderül…ugyanis ránctalanító hatása van. De ezek mellett még képes regenerálni, és táplálni is a kiszáradt arcbőrt.

Dani: Nekem Bence felvetése jár a fejemben, hogy mennyire sok férfi jár már végleges szőrtelenítésre, kozmetikába arckezelésre, hetente (!) fodrászhoz. Szerintem ez is annak köszönhető, hogy most ezt a divat. Mi, férfiak is követjük, legyünk őszinténk. Amikor ti, nők a nőies férfiakat akartátok megkaptátok, nemrég az aputestért volt oda mindenki, manapság pedig a laza „favágó” stílus a menő. Persze, hogy most minden harmincas pasi szakállat növeszt. Én nem járok ilyen kezelésekre, de a barátnőm mesélte, hogy ő egyszer Vámpírkezelésen volt. (Ez az a kezelés, amikor a saját véredből lecentrifugázva kivonják a vérplazmát, majd ezt egy vékony tűvel visszajuttatják a bőrbe.) Azt mondta, hogy fájdalommentesnek kellett volna lennie, de nem volt az, ráadásul napokig vérvörös volt a feje, így soha többet nem ment vissza.

Juli: Jujj, én tudjátok mit hallottam? Hogy a Chanel parfümében bálnaürüléket használnak, mondván, hogy annak megszáradva már kellemes az illata.

Éva: Csak viccelsz, ugye?

Juli: Nem, esküszöm. Én úgy tudom, hogy ez az, ámbráscetek által a bélfal védelmére kiválasztott viaszos állagú illatos ámbra évszázadok óta a parfümgyártás alapanyaga, mivel megakadályozza az illatok felbomlását. És sok országban még fűszerként is használják. Bár úgy tudom betiltják, mert sok állatot megölnek miatta…

Bence: Na, csajok, ti nem vagytok normálisak. És akkor még sírtok, hogy a szépségért ezt meg ezt kell, hogy kiálljátok. Állatkakit kentek az arcotokra, csiganyállal gátoljátok az öregedést… Ugye, mást már nem tudunk meg?

Bori: Azt elfelejtetted hozzátenni, hogy ezt értetek tesszük.

Dani: Ne akard nekem bemesélni, hogy miattunk kentek madárkakit meg ki tudja mit az arcotokra?!

Bori: Hát, miért, szerinted kiknek szeretnénk tetszeni? Szerinted miért keresi mindenki az örök fiatalság és szépség titkát? És szerinted miért van az, hogyha egy nő egy kicsit is elhagyja magát akár szülés vagy házasság után, akkor a férfiak többsége képes ilyen indokkal félrelépni?

Itt rendet kellett tennem a „csapattagok” között, mert elmentünk egy másik irányba… De ha szeretnétek, majd egy másik cikkben összefoglalom ennek a beszélgetésnek a lényegét is.

Eszter: Én nagyon szeretem a legújabb termékeket és a sokak által bizarrnak vélt dizájncuccokat. Sokan azt hiszik, hogy a madárkakis arckrém az büdös és szarszagú leszel tőle egész nap. Már bocsánat. Ezeket csak adalékként teszik hozzá, és sok termék nagyon sokat segít a bőr fiatalontartásában vagy épp a narancsbőr megszüntetésében. Szerintetek a sztárok miért kenik magukra ezeket? Pont ők azok, akik nem szorulnak rá arra, hogy ilyeneket használjanak, ha valójában nem lennének jók.

Éva: Ezeket a bizarr termékeket amúgy a Japánok találják ki leginkább, szerintem. Én azt hallottam, hogy nálunk nagy divat, hogy italt készítenek a sertések méhlepényéből, mert tele van egy csomó jótékony ásványi anyaggal. Bár úgy tudom, hogy ez itthon is szokás. Mármint a méhlepény elfogyasztása, mert sok benne a vitamin, ami jót tesz a szervezetnek. Bár, hogy őszinte legyek, én inkább elástam a kertben és egy fát ültettem oda, ami a kislányomat és az ő születését jelképezi a számomra. Megenni nem lettem volna képes.

Gyula: Jó, most őszinte leszek. Én egyszer azt olvastam, hogy a pisi jót tesz a bőrnek. Akár az egész testnek. Gondoltam, ha Bear Grylls megissza a saját vizeletét, meg jó takarításhoz és fogyókúrához is, akkor nekem sem árthat. Tudom, tényleg undorító, de volt, hogy én egy vattát beáztattam és végigkentem a fejemen. Egyszer próbáltam ki, rájöttem, hogy ez túl undorító nekem. Pedig mindenhol azt írták, hogy milyen jó ez a pisis kezelés. De kösz… Inkább nem.

Bori: Gyula, mostmár remélem nem szeretnél puszit elköszönéskor… Amúgy épp emiatt azt is érdemes megemlíteni, hogy az a sok beauty-szépségtrükk, amit a Youtube-on látunk hatalmas átverés. Többről kiderült, hogy többet ártanak, mint használnak. A szódabikarbónás arcmaszk tudtommal kifejezetten káros. És a többiről nem is beszélve. Volt az a csaj is, akinek leégett a haja a hajvasalótól… És ezt a sok tini meg beveszi. Oké, lehet pénzt spórolni néhány DIY-ötlettel, én például kávés kézradírt készítettem magamnak, de azért ne legyünk már annyira buták, hogy mindent elhiszünk. 

Dani: De ezeket ti nők mindig beveszitek, és kipróbáljátok. Volt egy vendégem, aki közölte velem, hogy naponta tokamasszázst csinált, de neki mégis van. Hogyan tüntesse el? Ezek a hiszékeny emberek átverésére jók, ugyanez jellemző a TV-ben reklámozott cuccokra is. Pedig a legtöbb, amit tehettek magatokért, ha elfogadjátok azt, amilyenek vagytok. De ezt nem az elhanyagoltságra értem. Edzőként dolgozva sok mindent láttam, de egyet megtanultam: a sport, ami akár a séta is lehet és a tiszta étkezés – nem, nem kell semmiről lemondani, csak meg kell válogatni az alapanyagokat-, ami fontos. Ettől eltűnik a pocak, a narancsbőr, és az állandó rosszkedv is. Na, ez bizonyított.

A saját történetem – nevetni ér!

Ha már mindenki elmesélte az ő cikis történetét, akkor íme az enyém. Nemrég kaptam egy titokban leszervezett programot egy szépségszalonba. Képzeljétek el, hogy bementünk a szalonba es megláttam a kis halacskákkal teli lábáztatót -kívülről tényleg arik-, mire megjegyzem, hogy én ide sose raknám be a lábam… Időközben megjelent a nő, akihez jöttünk és kérdezte, hogy tudom-e, hogy mi a meglepetés? Mondtam neki, hogy fogalmam sincs. Erre jött a válasz, hogy egy félórás halpedikűr és talpmasszázs az ajándékom. Én ránéztem a barátomra, aki felröhögött, majd a Kingára, aki próbálta elfojtani a mosolyát a sokkot kapott fejem láttán… Jól van, gondoltam, egyszer vagyok itt, mi baj lehet?! Hozzá kell tennem, hogy én irtózom a hernyóktól, meztelencsigáktól és a többi hasonló állattól, és ezek felülről nézve pont ezekre a lényekre hasonlítottak. Nem baj, bátor leszek. Felemelem az egyik lábam és odarakom a halak fölé, akik azonnal odagyűltek, mint a kis piranhák, hogy felzabálják a lábam.

Kétségbeesetten mondtam, hogy ezek mind idegyűltek, mire Kinga megadta a kegyelemdöfést és csak ennyit mondott: mert éhesek. Gondolhatjátok… Itt már sírva röhögtünk mindannyian, bent a masszőr, kint a manikűrös, velem szemben a párom, mellettem meg a Kinga. De, hogy őszinte legyek én is, csak én közben közöltem, hogy nem merem berakni a lábam.

Megnyugtatok mindent, egy 10 perces szenvedés után rávettem magam, és egy nagy lendülettel beledugtam a lábam a kis csiklandós halak közé. Igaz, az első negyedórában nem mertem lenézni, mert fentről nézve eléggé kis undik voltak, de aztán sikerült megbarátkoznunk. Annyira, hogy a végén már segítettem nekik a rágcsálásban és kényük-kedvük szerint forgattam a lábam a vízben.

Összegezvén a beszélgetést elmondhatjuk: vannak dolgok, amik undorítónak hangzanak, de mégis jót tesznek velünk/nekünk. Egy lényeg van: az állat ne szenvedjen azért, hogy nekünk jó legyen.