Egyedülálló szülő társat keres – de mégis hogyan?

Egy válásból felépülni nem könnyű, főleg ha a gyermekek miatt erősnek kell tűnnünk. Egy kapcsolat végét azonban meg kell gyászolni azért, hogy később újult erővel nyithassunk egy szebb jövő felé. Igen ám, de szingliként sem könnyű ismerkedni, nemhogy egy vagy több gyermekkel. Hogyan keressünk párt egyedülálló szülőként? Ma erre keressük a választ.

Cikkünkben három olyan családot mutatunk be, akik mindnyájan másként kerestek (és jobb esetben találtak is) új párt. Családterapeutánk és gyermekpszichológus szakértőnk, Pólya Bella segít megérteni, hogy hol hibázunk ha újrakezdésre kerül a sor. 

A szakértő szerint különbséget kell tenni partneri viszony és egy szülőtársi viszony között. Egy házasság végeztével ez a kettő szétválik. A szülőknek jól kell tudni együttműködnie, az egyedülálló félnek pedig el kell döntenie, hogy készen áll-e az új szerelemre vagy sem és ekkor beszélhetünk már arról, hogyan keressünk párt magunknak.

Orbán Nóra párterapeuta egy korábbi cikkünkben hangsúlyozta, ez csak akkor fog menni, ha elsősorban önmagunkat és önmagunkban rakjuk helyre a dolgokat. Ehhez az szükséges, hogy tisztában legyünk a jó tulajdonságainkkal és pozitív értékeinkkel, valamint tisztázzuk, hogy miben kell fejlesztenünk önmagunkat.

Hogyan keressünk párt egyedülálló szülőként?

Ha őszinte akarok lenni: baromi nehéz. Nekem évekig tartott míg összeszedtem magam a válásom után – kezdi történetét Noémi. A mi kapcsolatunkat leginkább a se veled, se nélküled jellemezte, még a papírok véglegesítése után is. Amikor aztán összeszedtem magam, rájöttem, hogy nem akarok egyedülálló anya maradni egy ötéves kisfiúval. Elkezdtem odafigyelni magamra, nyitottam az emberek felé és jöttek a társasági felkérések. Nehéz volt a fiam egyedül hagyni, de segítséget kértem a szüleimtől, akik boldogan vigyáztak az unokákra, míg én a barátnőimmel kikapcsolódtam, esetleg randiztam. Nem volt könnyű, de már biztos vagyok benne, hogy nem lehetetlen negyven plusszal párt találni magunknak. Ma már rengeteg társkereső oldal van, ami segít összehozni az azonos érdeklődésű embereket. Jelenleg ismerkedem egy férfival, akit már a fiamnak is bemutattam. Mikor felhívtál, hogy beszéljünk a témáról megkérdeztem Ádámot, hogy ő mit gondol a nők társkeresési gondjairól. Férfiként úgy gondolta, hogy sok nő elhagyja magát, és azt hiszi, hogy véget ért az élete válás után, pedig mindenkinek van előélete, éppen ezért nem szabad feladni. A gyerek meg nem akadály, legalább nem kell attól tartanunk, hogy most azonnal családot is akarnak velünk alapítani – tette hozzá viccesen.  

Hogyan ismertessünk össze partnerünket a gyermekünkkel?

Pólya Bella szerint a gyermekünkkel már az első pillanattól kezdve beszélgethetünk az új partnerünkről. Persze mindent az ő szintjükön kell tenni. Egy kisgyermekkel például babázhatunk vagy megkérhetjük arra, hogy rajzolja le azt a személyt, akit elképzel az alapján, amit meséltünk róla. Arra érdemes figyelnünk, hogy válás után a gyermek és a szülő rengeteg időt tölt kettesben. Ha idővel bekerül a képbe egy új férfi vagy nő, akire természetesen időt szánunk, az a csemeténkkel közös együttlétek idejéből vesz el. Fontos, hogy a gyermek ne érezze azt, hogy az az “idegen személy” tőle veszi el anya vagy apa figyelmét. A pszichológus szerint célszerű, ha elmondjuk a lurkónknak, hogy ma a párommal leszek, de a következő nap azt csináljuk kettesben, amit te szeretnél. 

Az ismerkedés akkor történjen meg, ha szülőként már biztosak vagyunk abban, hogy az új párkapcsolatunk stabil lábakon áll. Ekkor jöhet a találkozás, ami ne egy kötelező program legyen, hanem egy olyan elfoglaltság, amiben a gyermek jól érzi magát és ő maga választja ki, hogy hova menjen együtt a társaság. Ez a program bármi lehet, kicsiknél játszóház, idősebbeknél mozi vagy kalandpark.

Sosem a gyerek a hibás!

Elvira ma már saját családdal rendelkező édesanya, de sosem felejti el, hogy az anyja hányszor hibáztatta őt kiskorában azért mert eltaszította tőle azt, akivel ma boldogan élhetne. Elvira már a férfire sem emlékszik, pláne nem arra, hogy mivel üldözte el anyja akkori szerelmét, aki azóta is egyedül él.

A szakértő azt tanácsolja, hogy ha szülőként, nőként biztosak vagyunk abban, hogy nekem kell ez a partner akkor határozottan ki kell állni amellett, hogy ez a kapcsolat működik és anyát ez teszi boldoggá. Tisztáznunk kell, hogy a szabályokat nem a kölykök szabják. 

Sokszor a gyermek elutasításának hátterében az áll, hogy attól fél, az új férfi az apja helyére akar lépni. Az anyának a dolga ilyenkor elmagyarázni a következőket: nem kell apaként tekintened rá, úgy viszonyulhatsz hozzá, ahogy akarsz, nincs rád kényszerítve semmi, de én szeretem őt és ezt el kell fogadnod – tanácsolja a pszichológus. Ne engedjünk a zsarolásnak sem, ha a gyermek az apjához akar költözni akkor engedjük el, majd meglátja, hogy ott sem lesznek máként a szabályok, elvárások, mint otthon.

Ne erőltessük a beszélgetést

Itt elsősorban azt kell tisztáznunk, hogy mi a célunk, ha az, hogy rákenjünk a gyerekre a dolgot és azt mondjuk, hogy miatta szakítottunk az egy óriási nagy önbecsapás. És hatalmas felelősség a gyermek nyakába varrni, amikor a valóság az, hogy a felnőtt nő nem képes bevallani, hogy a kiválasztott férfi mégsem neki való.

Ha a gyermekünk szeretne beszélgetni, akkor válaszoljunk neki. Ha úgy vesszük észre, hogy a gyermekünk elutasító akkor rákérdezhetünk, hogy mégis mi a gondja, mi jár a fejében. „Én azt szoktam tanácsolni, hogy akkor és annyit válaszoljunk csak, amennyit a gyermek kérdez. Ne nyomuljunk. Ha például hazaérünk egy közös programról akkor megkérdezhetjük, hogy mégis, hogy érezte magát, vagy azt, hogy mivel tehető jobbá a következő találkozás.”

Két külön családként mégis egyben

Optimális esetben az lenne a legjobb ha a szülők le tudnának ülni együtt és megbeszélnék azt, hogy új párjuk van, akiről a gyermek beszélhet és ez ne okozzon bajt, emiatt ne kelljen rosszul éreznie magát. „Nincs tuti recept, az a legjobb ha egészséges felnőttek tudnak egészséges döntéseket hozni. Ezt tesz a legjobbat a gyermeknek – teszi hozzá a családterapeuta”

Robi azt meséli, hogy ők a feleségével közösen látták be, hogy nem működik a kapcsolatuk. Mindkettejüknek lett új párja, fokozatosan, lépésről lépésre szoktatták a gyermekeket ahhoz a gondolathoz, hogy anya és apa mást szeret. Ez annyira jól bevált, hogy a család sokszor az ünnepeket is együtt tölti és nincs marakodás vagy féltékenység. A férfi előző házasságából született lányai imádják a féltestvérüket, aki már az új kapcsolatból született.