Fűtés: hulladék-fa-gáz

Pár nappal ezelőtt még ibolyázni voltunk a gyerekekkel, a télijázmin-bokor teljes pompájában tündököl a kiskertben, a tulipánhagymák pedig kibújtak a földből, de nincs mese, nyakunkon a tél, mostantól mindenképpen fűteni kell. Az októberi tavasz után nagyon örültem a novemberi enyhe folytatásnak, bár nagyon sajnálom a természetet, amivel már megint a bolondját járatja az időjárás.

A posztban körbejárom, hogy milyen lehetőségei vannak, az egyszeri bölcsésznek, ha nem tud új házat építeni, amelyben kb. bármilyen fűtésrendszerrel operálhat, hanem a meglévőt kell minél fenntarthatóbban, de legalább  is gazdaságosan kifűtenie. Az biztos, hogy sokkal nehezebb a megnyugtatóan fenntarhtható rendszert kialakítani, ha már meglévő, 30 éve kialakított keretek közé vagyunk szorítva.

A házunk alapterülete 120 m2, 80 m2 tetőtérrel. A fűtést egy 1990-ben beüzemelt gázkazánnal, egy vegyestűzelésű öntvény-kazánnal és egy cserépkályhával oldom meg.

A saját építésű cserépkályha a lenti lakótér közfalába van beépítve, fűtve így az egész alsó szintet. Innen a meleg levegő a födém áttörésével, légfűtéses rendszerrel van elvezetve a tetőtéri szobákba. A házban 20-21 fok van, a hálószobák reggelre 18 fokra hűlnek vissza. A fűtési szezon nagy részében a cserépkályha szolgáltatja a meleget, melybe átlagosan 50q fát szoktunk elégetni. Ezt támogatja a gázkazán, melynek termosztátja fixen 18 fokra van állítva, hogy ennél lejjebb ne essen a hőmérséklet. De ritkán szokott bekapcsolni, szinte csak, amikor elutazunk itthonról.

A fűtésszezon elején a vegyestüzelésű kazáné a főszerep, ilyenkor majd egy hónapig csak ezzel fűtünk, elégetve benne minden évközben felhalmozódott papírhulladékot, törött raklapot, kivágott gyümölcsfát, összetört-leselejtezett bútort, és egyéb innen-onnan összegyűjtött fahulladékot.

UPDATE: bútorlapot többé már nem, és más se tegye, mert bűncselekmény is meg baromi káros is.  (thx @Linkóczy nagypapa) 

A cserépkályhába az Erdélyből vásárolt “kamionos tűzifa” kerül, melyet mindig két évvel korábban szerzek be és szárítok ki rönkben. Ez általában bükkfa, vagy akác. A fűtésszezon elején fűrészeltetem fel a szükséges mennyiséget. A fát frissen vágva jelenleg 1800 Ft/q áron vásárolom a helyi méhtelepen pontosan lemázsálva. Egy kamionnyi fa súlya 200 q, melyből száradás után kb. 160 q tüzifa lesz. Ennek felfűrészeltetése 30 000 forintba kerül, így jön ki a mázsánkénti 2250 forintos ár, mely igen baráti, tekintve, hogy “légszáraz” fáról beszélünk. Joggal merülhet fel a kérdés bárkiben , hogy ennyiért megéri-e ez a sok macera (egyszerre nagy összeg kifizetése, pakolás, tárolás, fűrészelés, hasogatás), hiszen ennyiért már hasogatva, kalodába pakolva is kínálnak fát. A válasz egyértelmű igen, hiszen a mai tüzifapiacon olyan ritka a tisztességes kereskedő, mint a fehér holló. Sokszor sok helyről próbáltam már tüzifát vásárolni, de az esetek nagy többségében a mázsálás lehetőségének felmerülése után szinte mindig történt valami, vagy éppen elfogyott a fa, vagy elromlott a teherató, vagy beszart a fűrészgép. A legpofátlanabb eladó az volt, aki belement a helyi telepen történő mérlegelésbe, lepakoltunk ,majd kerek perec kijelentette, hogy üresen nem áll vissza a mérlegre, hiszen benne van a forgalmiban az autó súlya és egyébként is olyan nehéz volt letolatni a mérlegről…., az autó platója pedig olyan vastag lemezzel volt borítva hogy egy harckocsi is megirigyelte volna.

Ha talál az ember olyan eladót, aki hajlandó a mérlegelésre, akkor is számítson rá, hogy nyers, vizes, esetleg úsztatott-áztatott tűzifát fog megkapni. Ilyenkor mondta nagyapám, hogy: “Megint jól átba**tak fiam, ezen tegnap még fütyült a rigó”. Ilyen fánál szintén számolni kell kétéves szárítási idővel, tárolással és a cirka 20%-os súlyveszteséggel, vagyis a fajlagos ár növekedésével.

Vizes fával lehet fűteni, de az oly mértékű az energiapocsékolás, mintha tennénk egy gázcsapot a gázóra után és ott is engednénk a gázt, hadd fogyjon, a víz ugyanis (minő meglepetés) nem ég. A vizes fa túl azon, hogy a kátrányosodás és a füstgázban található magas páratartalom miatt tönkreteszi a cserépkályhánkat, még egy csomó plusz energiát is elhasznál a fűtés helyett arra, hogy kiszárítsa a tűztérben lévő fát, és elpárologtassa a benne lévő vizet. Az okosok azt mondják, hogy vizes fa esetén az energia minimum 30%-a szárításra megy el.

Még egy fontos szempont, hogy mi hol égjen. A hulladék-faanyagot kizárólag a kazánban égetem, hiszen a bútorlapok ragasztóanyaga, festéke, lakkrétege, illetve a gyantás faanyagok szintén nem használnak a kályhának, és nem mindegy, hogy milyen időközönként kell számolnom az átrakás 100 000 forint körüli költségével. A száraz tűzifát pedig vétek a kazánban elégetni, ebből jóval több fogyna el ugyanazon hatásfok eléréséhez.

Végül, a gázfűtésről nem sokat szeretnék mondani, nagyon kényelmes, tiszta, de drága. A rendkívül elavult rendszerem korszerűsítése komoly beruházást igényelne. Nem beszélve arról, hogy nem csak a kazánházban kellene átalakítást végezni, hanem a lakótér egész csőrendszerét kellene átalakítani, és akkor már a vegyeskazánomhoz is hozzá kellene nyúlni, puffertartály, hőcserélő stb. Számításaim szerint ekkora befektetés csak nagyon sokára térülne meg, addigra pedig már bőven vághatóvá válik a kis akácosom, ami az egész fűtési rendszeremben talán a legfenntarthatóbb elem lesz. Erről bővebben kicsit később.

A bejegyzést itt kommenteljétek: tanyabokor.blog.hu