Gyerekvilág, gyerekszobák – képek a falon

Nem emlékszem már, miért, de egyszer csak felbukkant elfelejtett emlékeim közül egy régi mesekönyv, a Világszép Vaszilisza.

Orosz tündérmesék gyűjteménye ez, igazi félelmetes-hátborzongatós történetekkel, de máig emlékszem, gyermekként mennyire lenyűgöztek a mesekönyv képei, melyeket Ivan Bilibin orosz illusztrátor készített.

Ennek kapcsán kezdtem gondolkodni azon, milyen „vizuális ingerekkel” nevelődnek a gyermekek.
Az én gyerekkoromban a legjelentősebb ilyen inger a mesekönyvek képei voltak, és nagyon el voltunk kényeztetve: Reich Károly, Würtz Ádám, Róna Emy a kisgyerekkönyveknél, Kass János, Szecskó Tamás az ifjúsági irodalom illusztrátoraként – csak akik elsőre eszembe jutnak (majd kommentekben kijavítotok, hogy kit nem említettem meg, akikre felszisszenhetek, hogy tényleg, ő hogy nem ugrott be rögtön). E képek fontosságát jelzi, hogy együtt raktározódnak el a történetekkel: számomra az igazi élmény mai napig az, ha ezeket az „eredeti” könyveket vehetem kezembe; nincs Tom Sawyer Würtz Ádám nélkül.

A mai gyerekeknek sokkal szélesebb választék nyílt meg, részint a régiek újra kiadásával, másrészt új művészek feltűnésével. A kínálat bővülésével nem feltétlenül emelkedett a színvonal, de a léc amúgy is magasan volt. Nagyon sok jó kortárs illusztrátor van (én például nagyon szeretem Szegedi Katalin és Agócs Írisz munkáit), így e téren nem kell a gyerekek fejlődéséért aggódnunk.