Házi rémes?

Arra lettem figyelmes, hogy egyre több női lap veszi elő időről időre a takarítás témát – színvonalas éppúgy, mint a kevésbé igényes.

Ezek a cikkek általában elmagyarázzák, hogy miért nagyon fontos tisztán tartani a lakásunkat és hogyan lehet ezt a lehető legkellemesebben megtenni. Abban is segítenek, hogy racionalizálják a tennivalókat és pontokba szedik, lépésről-lépésre. Ajánlják a barátnőkkel való közös – vidám – munkát, biztatnak, hogy milyen jó lesz utána, stb.

Nem tudom, ki hogy van vele, de engem meglep és elkeserít ez a tendencia. Egyáltalán maga a szemléletmód, a kérdésfelvetés. Persze tisztában vagyok vele, ebben a kérdésben is döntő a neveltetés, hogy milyen mintát hozunk otthonról. Mégis meglepő, hogy a XXI. században bizonygatni kell a dolog fontosságát.
Pedig olyan korban élünk, ahol naponta bombáznak minket a higiénia fontosságáról, a tisztítószerek félelmetes hatékonyságáról szóló reklámokkal. Ugyanakkor a higiénia teljes mellőzése sem ritka a fejlett társadalmakban sem.

Gyerekkoromban szívből gyűlöltem a takarítást, egyáltalán a munka mindennemű fajtáját. Kitaláltam magamnak az óriási kefét, amivel egész városokat lehet takarítani – az autómosók mintájára. A házimunka alól viszont sehogy sem lehetett kibújnom és mindent meg kellett tanulni. Szerencsére érzelmi viszonyulást nem vártak el…