Háztáji biodiverzitás – Kertelés nélkül

A korábbi takarítás témájú cikk kiváltotta polémia nem meglepő módon a környezetvédelem témaköréig jutott el. Ugyan kicsit lazább a kapcsolódás, de mégis időszerűnek érzem folytatásként behozni az alábbi cikket, amely a HVG*-ben jelent meg nemrégiben, Balog Ágnes tollából, és szíves engedéllyel itt is közölhető.

A cikk több mint 3 éves. Tartalma elavult információt tartalmazhat.
életmód
2014. szeptember 05. Paulik András

A korábbi takarítás témájú cikk kiváltotta polémia nem meglepő módon a környezetvédelem témaköréig jutott el. Ugyan kicsit lazább a kapcsolódás, de mégis időszerűnek érzem folytatásként behozni az alábbi cikket, amely a HVG*-ben jelent meg nemrégiben, Balog Ágnes tollából, és szíves engedéllyel itt is közölhető.


Hiába nevezték ki 2010-et a biodiverzitás évének, nem lassult a növény- és állatfajok kihalása. Cikkünk kertépítész szerzője szerint a hazai helyzeten a kertek „eltujásodásának” megállításával is sokat lehetne javítani.

„Ma sajnos, úgy tűnik, az ember a természet legnagyobb problémája” – szólt az október legvégén zárult nagojai konferencia résztvevőihez az ENSZ Biológiai Sokféleségi Bizottságának elnöke, Ahmed Djoghlaf. Japánban annak kapcsán tartottak kéthetes csúcstalálkozót, hogy az ENSZ az idei esztendőt a biológiai sokféleség nemzetközi évének nyilvánította, miután 8 éve 110 állam vezetője ígérte meg ünnepélyesen, hogy 2010-ig tenni fog a biodiverzitás drámai csökkenése ellen. Efféle határidőket a világ vezetői az 1992-es riói Föld-konferencia óta tűznek ki maguknak rendszeresen. Született már biodiverzitás-egyezmény és számtalan akcióterv, ám a mostani határidő elérkeztével újra csak azzal szembesülhettek, hogy az élőlények pusztulásának ütemét még mérsékelni sem sikerült: természetvédő szervezetek 10–26 ezer közé teszik az évente kihaló fajok számát. Nagojában most újabb fogadalmat tettek a megjelent döntéshozók: ezúttal 2020-ra ígérnek számottevő eredményeket.

A nemzetközi akcióterveknél kevésbé látványos, ám meglehet, hatékonyabb, ha néhány egyszerű módszerrel, ötlettel a kerttulajdonosok próbálják növelni környezetükben a biológiai sokféleséget. Például tudatosabb növényválasztással, hogy a honos élővilág minél több képviselője megtalálja ott a létfeltételeit. Kétségtelen, hogy ez manapság kevéssé illeszkedik a „trendekbe”. Az 1990-es években kezdett ugyanis országhódításba az oszlopos örökzöld és a gyep kombinációja, alkalomadtán némi sziklakerttel, esetleg egy-két gyümölcsfával kiegészítve. E módi első sztárja a rakétaborókaként emlegetett juniperusfajta volt, amely aztán gyorsan ki is ment a divatból, mert számtalan kártevő támadta meg, ráadásul az ágait csúnyán széthajlította a hó. A jelenlegi kedvencek a tuják és távoli rokonaik, a hamis-, valamint a leyland-ciprusok. Egyébként méltán népszerűek: igénytelenek, viszonylag egyszerű a szaporításuk, és mivel faiskolai körülmények között is jól felnevelhetők, már megvételükkor igen látványosak.