„Hülye angolok…”

Kiss-Takács Kati ezúttal – egy külföldi szemével nézve igencsak fura – angol sajátságról számol be szaniter témában. Nálunk az idősebb generáció egyes tagjai még mondják úgy: angol WC, és tudnak is a britek sok mindent a témában. Éppen ezért a hülyeségeikkel együtt is szeretjük őket.

A Nagy-Britanniába látogatók egyik meglepetése. A reggeli készülődés kellemetlen hozzátartozója. Beszélgetések és okfejtések témája. Csapok angol módra.

Európában hozzászoktunk, hogy a mosdókagyló és a mosogató felett egy csap van, hideg, vagy hideg és meleg vízzel ellátva. A megfelelő hőmérsékletet magunknak állítjuk be, és ez teljesen normálisnak számít.
Az angolok azonban másképp kezdik a mosakodást/mosogatást. Bár mostanában minden boltban lehet kapni keverőcsapokat, nagyon sok helyen a mai napig külön folyik a hideg és a meleg víz. Egyes információk szerint azért,  mert eleinte a házakban csak hideg víz folyt a csapokból és később csak mellészerelték a melegvíz-csapot – a bal oldalra, merthogy a többség jobb kezes volt. Aztán, mint elég sok angol dolog, így maradt. Az emberek megszokták, megszerették és vannak, akik máshogy el sem tudják képzelni.

A téma nem csak engem foglalkoztat. Számos magyar ismerős égette le a tenyerét, vendégek néznek rám elnyúlt arccal, hogy tudok megbirkózni a két csappal nap mint nap. Au-pair koromban a gyerekeknek mindig be kellett dugni a lefolyót, kikeverni a vizet és miután ők kezet mostak, leengedtem a vizet és kiöblítettem a mosdókagylót. Ennél gyorsabb (higiénikusabb?) megoldás, ha két tenyerünket összefogjuk szorosan, és először a hideg, majd a meleg vizes csap alá tesszük. A gyakorlat kudarcba fullad mozikban és bevásárlóközpontokban, ahol egyszerűen nincs hideg vizes csap. Ilyen helyeken kis matrica figyelmeztet: Vigyázat! Forró víz! – ami persze nem sok vigaszt nyújt, miközben a szappanhabot próbáljuk leégetni a kézfejünkről… (csoda hogy a gyerekek kezét nem, vagy csak alig mossák meg a szülők?)