Időnyomatok – így nézünk lakást mi (4.)

Nem is tagadhatnám, hogy a lakáskeresésünkben még egy szempont játszik lényeges szerepet: a lakás patinája. Egészen figyelnünk kell, hogy ne vigyen el egy-egy régies berendezés, az ódon tárgyak hangulata, öreg spaletták, lábas kád, és a többi.

A személyes elfogódottság miatt adja magát a kérdés, általában mennyire szeretjük, mennyire merjük megtartani a régit? Senkire nem akarom ráerőltetni az öreg, patinás tárgyak iránti vonzalmamat, de mesélek róluk egy kicsit.

Sokszor emlegetem Franciaországot, ahol nagy odafigyeléssel ápolgatják a gyakran sok évszázados parkettát (cikkünk padlóról és ápolásról: itt), lépcsőt, ajtókat, ablakokat. Akkor is, ha besüvít a szél… Ők így szeretik. Vagy egyszerűen másként viszonyulnak az ódon épületekhez. Meggyőződésem, hogy mi nem tudunk úgy felújítani, hogy valóban megóvjuk a régi anyagokat, felületeket.

Arrafelé a kastélyok málló falai sem keltenek visszatetszést, és azt a fajta patinát, amit az idő múlása ad, nem eltávolítják, lecserélik, hanem egyenesen megbecsülik. Nagyon közel áll ez a szívemhez.

Olyannyira, hogy a megálmodott új lakásunkról úgy gondolkodunk, minél többet meg kéne őrizni az eredeti állapotból. Az öreg faredőnyt, a fa ablakokat, a gyönyörű ajtókat, a konyhát, a régi csempét, mosdót, beton burkolatot, parkettát.

De miként tegyük? Mert jelen állapotukban (általában 60-100 éves anyagokról van szó egy átlagos fővárosi házban) hagynak némi kívánnivalót. A kérdést biztosan érlelgetni kell ahhoz, hogy megszülessen az igazán átgondolt döntés. Addig is keresgéljük a lehetséges megoldásokat, érdeklődünk mestereknél és keressük a nekünk tetsző példákat.