Készülődünk
Minden áldott nap szóba jön a költözés. Áruljuk a kis fehér lakásunkat, és, hogy méltó legyen a búcsúzás, úgy néz ki, hogy szerepelhet az egyik lakásmagazinban, ami maradjon meglepetés. Amikor az elkészült fotókat nézegetjük, jól eső érzés, hogy azt mondhatjuk rá, szép lett.
Minden áldott nap szóba jön a költözés. Áruljuk a kis fehér lakásunkat, és, hogy méltó legyen a búcsúzás, úgy néz ki, hogy szerepelhet az egyik lakásmagazinban, ami maradjon meglepetés. Amikor az elkészült fotókat nézegetjük, jól eső érzés, hogy azt mondhatjuk rá, szép lett. Sőt, nem csak megszépítettük, hanem belaktuk és lelke is lett, ami még fontosabb. Így szinte büszkén adjuk tovább.
Mi pedig készülődünk.
Ugyan rengeteg eladó lakás van, mégsem könnyű olyat találni, amit megszeret az ember, amibe meglátja az otthont. Nekem utóbbi nem okoz gondot akkor sem, ha a lakás lepusztult, vagy már-már visszataszítóan igénytelen (igaz, olyankor mindig elgondolkodom, hogy lehet úgy élni), inkább csak még jobban inspirál, hogy kibontsak a káoszból egy igazán szép teret.
Van egy ilyen lakás. Kerülgetjük, nézegetjük, várunk. Állítólag, mióta kimondtuk, hogy tetszik, azóta senki más nem érdeklődik iránta – az ingatlanos szerint, aki árulja, minket vár. Meglátjuk, hogy így van-e, mindenesetre a tervek erre a lakásra kezdenek formálódni. Így lett “előre” lábas kádunk, és a tervezés* is a látott méretek alapján folyik. A meglevő bútorok is rendeződni látszanak aszerint, hogy melyik jön, melyik megy. Máshova. És ez az utóbbi nagyon nehéz kérdés.
