Kincset rejtő Tiszahát

Másodszor jártam abban a kicsiny, 150 éves körüli vályogházban, ami a Tisza mentén, az ország mára nehéz sorsú vidékén található, egy falucskában. Talán soha nem is volt nagyon könnyű arrafelé az élet, de talán szebb, mint manapság.

Ezt azért állítom, mert néhány nap alatt bejárva a vidéket, sok-sok szépségben volt részünk.

Az első meglepetés az a pillanat volt, amikor beléptünk a házba, és semmihez sem hasonlítható illat fogadott. Az öreg vályogház ugyanis akkor is szellőzik, ha az ablakok csukva vannak és nagyon kellemes a levegője. A hőmérsékletét illetően pedig külön ajándék volt a 40 fokos napokon megpihenni benne, egy-egy izzasztó túra után.

Élmény volt a takarítás, ami söprűvel és tiszta vízzel történik. Gyors pókhálózás, takarók, terítők kirázása, alapos szellőztetés, padlósöprés, és a konyha döngölt padlójának felspriccelése szépen felfrissítette a kis házat.

Sokszor írtam már az egyszerűségről. Egy ilyen élmény radikálisan megmutatja, mennyivel egyszerűbben is élhetnénk – nem utolsó sorban pedig környezetbarát módon! – mint ahogyan tesszük. Olyan kevés is elég. Próbáltatok már hasonlót? Például egy evezőtúrán, hegyi házban, netán stoppal utazgatva? Mindenkinek ajánlom, akit érdekel a lakberendezés! Ugyanis olyan inspiráló, annyi ötletet ad, hogy győzzétek csak megvalósítani.

Az időnk további részében a folyónál barangoltunk, és a bejártuk kicsit a környéket. A Tisza menti partoknak olyan intenzív illatuk van, ahogy más erdőkben nem tapasztalni, esetleg csak eső után. Ahogy sétáltunk a fák között, egyenként meg lehetett különböztetni őket illat alapján: a füzek könnyeztek, a diónak erős, jellegzetes intenzív illata volt. Virágok, fák, a fű is, mind-mind a tavasz illatait árasztotta. Ezeket a sétákat nem lehet megunni.