Kötve hiszem – újabb győzelem a párnacsatában

Az első mellényemet az iskolapadban, pontosabban a pad alatt kötöttem, órák alatt. Anyukám megtanította a két alapszemet, kezdést, befejezést, és ezzel a tudással mindjárt neki is álltam.

Aztán hosszú évekig semmi. Az okát nem is tudom. Emlékszem, nem tetszett a mellény színe… De időnként vásárolgattam maradék fonalakat, amelyek gyűltek, gyűltek. Néhány éve egy nehezebb időszakomban ezekből kötöttem a macimnak egy jó kis téli pulóvert. Aztán megint semmi.

Nyáron betévedtem a Butlersbe és rácsodálkoztam a kötött párnahuzatokra. Az itthoni rendrakásban pedig eljutottam a fonalas bőröndig is. Egy csavart mintával kezdődött: ki akartam próbálni, és mindjárt úgy, hogy egy kötött párna része lesz majd. Aztán megláttam A Kelta Csavart, és innentől nem volt visszaút. Nekikezdtem, nem sikerült, lebontottam. Újrakezdtem, bontottam, újrakezdtem… Képtelen voltam megfejteni a mintát. Mint utóbb kiderült, számos könyv van a piacon, amit rosszul fordítottak le, és a kötésminták nem működnek. (A Szép kézimunkák a Magyar Könyvklubtól pl. ilyen kötet, úh. semmiképp ne vegyétek meg!) Közben elkészült egy remek cikkünk is kötés témában.Végül, előzetes telefon után, amikor is elrebegtem, mennyire elakadtam, felkerestem a Barka Fonalboltot. Tudni kell, hogy elképesztően kritikus vagyok a kereskedőkkel, eladókkal, pultosokkal, pincérekkel, stb. Aki Magyarországon él, annak nem kell magyaráznom miért. És ez a kis bolt elbűvölt. Kis bolt! Hát nem is az! Hatalmas fonalválasztékkal rendelkeznek, jól megközelíthető helyen, jó árakkal, és remek, hozzáértő, profi, kedves… stb, stb. munkatársakkal. Itt sikerült megfejtenünk a kelta csavart, és végre nekilendülhettem.