Még mindig szakadós a szál…

A varrástól is elszokik az ember, pláne, ha évekig nem ül neki. Hosszas előkészületek után – gép karbantartás, anyagok előkeresése és sok agyalás – mégis agyatlanul estem neki a sok év utáni első munkának. Nem is sikerült. Azt gondoltam, megspórolom a fércelgetést, hisz csak két lepedőt akartam összevarrni. Nos, kedves alkotótársak, ezt is gondosan elő kell készíteni, ha csak nem vérprofi az ember.

Gyönyörű régi, de sosem használt lepedők kerültek elő a családi kincstárból, amelyeket sajnálnék eredeti funkciójukban használni, ezért ágyneműhuzatokká avanzsálnak. Afféle egyszerű ágyneművarráshoz folyamodom – egyenlőre azzal érvelve, hogy most az elején még nem akarok bonyolult kidolgozásba belemenni, de úgysem úszom meg, hogy komolyan és precízen kelljen dolgozni, hosszas előkészületek után… (sóhaj). Természetesen csíkosak az ágyneműk, az új hálóba szánom őket.

Szövöm, fonom…

A párnahuzat már bonyolultabb műfaj. Nem csak azért, mert gondos és precíz munkát igényel, hanem mert nehéz összehangolni mindazt, amit szeretnék. Mert párnákban mindent szeretnék. Akárhány anyagot vagy csak maradék darabot meglátok, mindenből párnát tervezek varrni. Éppen ezért tekintélyes mennyiségű anyag összegyűlt már és egy színkavalkád készülődik. A nappaliban a kanapé adja majd a kiállítóteret.