Nautical

Előtört titkolt kék-mániám. Azt gondolom, a sok fehér hozta elő. Furán hangzik ez így, de a fehér igen is tud ilyet, mindjárt kiderül, hogyan…

A kék ugyan mindeddig végigkísért, a piros és a fehér mellett – utóbbiról egy kis pszichologizáló kitekintés olvasható alább, erre utaltam az imént* –, de a lakásaimban még nem kapott/kért hangsúlyt. Nem volt különösebb rendező elv, amelynek mentén foglalkoztam volna vele. Pedig a csíkok, pöttyök, kockák iránt rajongtam, főleg, ha kékek… Ugyan pár éve egy tengertől ihletett fürdőszoba ötletével tértem vissza a nyaralásból, de mire lakást vettünk, változtak a tervek.

Ha meghatározó színeket kellene mondani, nekem az említettek azok: fehér, piros, kék. Úgy látom, hogy azokat az életszakaszokat is jellemzik, ahol dominánsan felbukkantak.
A kékről úgy tudjuk, jó hatással van az agyi működésre. Egyáltalán nem akarnám erőltetett összefüggésbe hozni, de a kamaszkori ruhatáram be-bekékült időnként.
A fehéret illetően, nem igazán volt jellemző  a teljesen fehér lakberendezés akkoriban, amikor a legelső saját teremet így oldottam meg (ösztönös lehetett: egy nagyon sötét albérleti szobát rendeztem be).
A piros számomra a gyerekkor, eperrel, cseresznye-fülbevalóval, különböző tűpettyes ruhákkal… Talán a nyár miatt és még ki tudja miért, de egyszeriben olyan, mintha mindig is itt lett volna a fejemben, amit a lakás egy darabkájában tervezek megvalósítani, kékkel, fehérrel, pirossal. Az arányok még kérdésesek…
Észrevettétek már, hogy egy ilyen ihlet egyik percről a másikra rendez minden kósza ötletet, és azonnal belebotlotok a szükséges hiányzó kellékekbe, ami a megvalósításhoz kell? Ezért írtam korábban is, vigyázat a vágyakkal, de ez csak zárójel…