Nem mellékes helyiségek – háztartási

Folytatjuk a sorozatunkat a kiszolgáló helyiségekről. Megállapítottuk, hogy ugyan luxus kategóriás megoldásnak tűnik, de hihetetlen módon emeli egy lakás értékét, ha van benne éléskamra, vagy akár mosókonyha. Nem is beszélve az otthonosság és a rend hozzáadott értékéről!

A hat fős baráti családnál, a kiszolgáló helyiségek sorában a háztartási helyiséget is tanulmányoztuk. Aki maga alakítja ki a lakása, háza tereit, olvassa figyelmesen a praktikus tanácsokat. Szerintünk lesz olyan, aki kedvet kap, hogy hasonlóan alakítsa a családi élet tereit.
Az idegenvezetőnk ismét Panyi Zsuzsi üvegtervező iparművész.

HÁZTARTÁSI HELYISÉG

Egy ekkora családban a ruha megforgatása (értsd: szennyes összeszedése, válogatása, mosógépbe helyezése, kiteregetés, hajtogatás, párosítás, vasalás és újra a szekrénybe rakás) jelentős időt vesz igénybe. (Itt szeretném lerombolni az eddig esetleg rólam kialakult „Tökéletes NŐ” képét. Elárulom, hogy a fenti tevékenységeket nem csak én csinálom, hanem külső segítséget is bevonok, csakúgy, mint a háztartás és gyereknevelés más területein is!)

Néhány éve a mosatlant már nem egy „központi” szennyesbe gyűjtjük, hanem négybe: sötét, fehér, piros, és vegyes. (A 4 dobozon felül van még két vászon zsákom is: egy a koszos porrongyoknak és a egy a konyharuháknak!) A gyerekek viszonylag rövid idő alatt megtanulták, hogy melyik ruha melyik dobozba való és maguk rendszerezik a saját, mosásra váró ruháikat. Így csak arra kell figyelnem, hogy melyik dobozban van a legtöbb és az már mehet is a mosásba! A teregetést első sorban a fregolin oldom meg, de van egy szétnyitható szárítóm is, amit ha csak lehet, a kertben állítok fel.

A tiszta ruhák a szárítóról a vasalós és nem vasalós kosarakba kerülnek. A vasalós egyértelmű: ki kell vasalni. A nem vasalósat pedig a lányaim hetente kiürítik és mindenkinek a szobája elé odakészítik a saját tiszta ruháit!