Romantikus különcök – a gödöllői művésztelep

A gödöllői művésztelep története mindig nagy hatással van rám. Afféle katarzis, ismeritek, amikor az ember olyasmivel találkozik, ami szívéből szól, és nagyon mélyen mozdít meg valamit odabent.

Még tv-s koromban forgattunk Nagy Sándor festőművész házában. Azóta sok év telt el, és és most új szemmel csodálkozhattam rá erre a különös magyar művésztelepre (ezúttal egy magazinos cikkírás volt az apropó). Például arra, hogy ők is rajongtak az Arts and Crafts mozgalomért.
Írtam már William Morrisról és köréről, ha emlékeztek, ők a tömegtermelés ellenében a középkori kézműves hagyományok felé fordultak, és céljuknak tekintették egyszerre szép és funkcionális tárgyak létrehozását. A mozgalom Európa szerte széles körben talált követőkre.

Például nálunk. A szecesszió történetében ugyan majd minden országban jellemzőek a művésztelepek, az iparosodó városokat hátrahagyó különös lakóikra pedig a családi és a vallásos élet tisztelete, a szociális érzékenység és a misztikus tendenciák iránti fogékonyság. Magyarországon azonban még egy fontos tartalom kapcsolódik mindehhez: a művészet a nemzeti szembenállás kifejezője is lett.