A bűvös francia szakács
D’Artagnan szarvashúst aprít, Porthos bort tölt a kupákba, Athos a tüzön rotyogó ragut őrzi. Alexandre Dumas, a világhírű francia író talán így képzelte nagy gonddal írt, de csak a halála után megjelent Konyhaszótárának képzeletbeli közönségét.
D’Artagnan szarvashúst aprít, Porthos bort tölt a kupákba, Athos a tüzön rotyogó ragut őrzi. Alexandre Dumas, a világhírű francia író talán így képzelte nagy gonddal írt, de csak a halála után megjelent Konyhaszótárának képzeletbeli közönségét.
A Corvina Kiadó gondozásában és Szederkényi Olga értő fordításában megjelent munka üdítő színfolt a nagy karácsonyi „8 perces kaják” szakácskönyv-kínálatában. Kiállításában is felveheti a versenyt az elfoglalt háziasszonyoknak íródott társaival, szép papírminősége és az elegáns bordó szín méltó a francia íróhoz. Ahogy a kötet szerkesztője, a méltán népszerű gasztro-regényeket és novellafüzéreket jegyző Cserna-Szabó András írja: „A konyhaszótár hozzávalói: francia sárm, pikáns humor, csavargásokkal teli, kalandos múlt, pici cinizmussal fűszerezett irónia, áradó, romantikus stílus, féktelen mesélőkedv, farkasétvágy, gasztronómiai tudás, konyhai tapasztalat, kifinomult ízlés és széles látókör. Ez a mű az európai gasztronómia Odüsszeiája.” A válogatásnak elegáns fordítást adó Szederkényi Olga portálunknak hangsúlyozta, hogy Franciaországban Dumas-ig visszanyúlnak a séfek, és folyamatosan újraértelmezik a recepteket, köztük a jelentős szakácsművész, Babette de Rozières is.
Szederkényi Olga a 141 éve Párizsban megjelent művet fordította magyarra
Fotó: Szentes Zágon
A 19. századi francia nagymester, Alexandre Dumas (1802-1870), teljes néven Dumas Davy de la Pailleterie olyannyira komolyan vette a konyhaművészetet, hogy e kötetet tartotta élete főművének, pedig e nagy ívű írói univerzumban ott „szerénykedik” A Monte-Cristo grófja, A fekete tulipán, A három testőr mai mércével mérve is eredeti, sodró lendületű és igényes jellemrajzokkal megírt műremeke. Dumas nemcsak író volt, de életigenlését bizonyítandó kastélyában adott vendégségek ura, séfe és rendezője is.
A mű Nagy Konyhaszótár címen jelent meg először Párizsban. Magyarra soha nem fordították le, még rövidítve sem. Az első válogatás idén karácsonyra jelenik meg. Olvashatjuk benne a magyar bárány, a bécsi kuglóf, az erdélyi medvesonka, az orosz sörleves, a német savanyú káposzta, a krakkói ökörszáj, a milánói borda, de akár a nagy francia húsleves, a jércemell suprême, a caeni pacal, a pulyka salmis, a csirke frikasszé, a királyi buggyantott tojás és a macaron receptjét is.
Asztalánál megfordult a kor több jeles személyisége, művésze. Bulyovszkyné Szilágyi Lilla színésznő 1858-ban e szavakkal méltatta vendéglátójának ízlését: „Midőn Dumasnál ebédeltem Doche, Dejazet, Mlle Leoni és többiek társaságában, jövet elhibáztam az ajtót és nem az igazit nyitottam. Meglepve állottam meg a küszöbön. A konyhában találtam magamat, és a szakács épen hatalmasan kavart valamely étek ingredientiákat egy lábasban. És e szakács köténynyel és felgyürt inggel, nem volt más mint maga Dumas, ki mikor kedves vendégei vannak, egy ételt mindig maga készít.”
Kisregény, receptgyűjtemény, kordokumentum
Dumas szakácskönyvem stílusát tekintve nem marad el az író egyéb remekműveitől. Egy hosszabb lélegzetvételű bevezető után a szerző izgalmas receptjei következnek. Személyes kedvencünk a „Birkavagdalék muskétás módra,” valamint a tokkaviár és fürjreceptek, melyek egyaránt hódolnak az esztétikumnak és gyomornak, de a „Rumbaba” nevű desszert is Dumas kifinomult és egyúttal letisztult ízlését dicséri. Csak bizakodni tudunk abban, hogy e kulináris alapmű ott lesz majd minden irodalomszerető és a gall gasztronómiához bátran forduló háziasszony polcán. Hadd varázsolja el az öreg francia mester képzeletünk után az érzékeinket is.
