Bor, fine dining, gyerekek

Nem túl régi keletű a fine dining hazánkban, körülbelül olyan régi, mint a gyerekbarát fogalom létezése. Mindkettő az utóbbi évtizedben gyűrűzött be a mindennapok világába. Ha bármelyiket meghalljuk, csak jó dolgokat juttathat eszünkbe. De egyáltalán hogy férhet meg a minőségi vendéglátás a gyerekbarát stílussal? Elcsodálkoztam, amikor úton Tállya felé megálltunk a miskolci Dűlőben.

Egy szombati napon indultunk útnak, s mivel a családi találkozó csak négykor kezdődött, javában volt időnk egy hosszabb pihenőre is Miskolcon. Igazából nem itt terveztünk megállni, de férjem kollégáitól annyi jót hallottunk az étteremről, hogy nagyon kíváncsiak lettünk, miért annyira kihagyhatatlan ez a hely.

 

 

A kisavasi lakótelep szélén, házak közé belesimulva a dűlőn találjuk az éttermet. A kocsit az étterem melletti utcáról nyíló parkolóban tettük le, ahonnan lépcsőkön lehet lesétálni az étterem kertjébe. Itt a gyerekeket azonnal szélnek is lehet ereszteni, futkározáshoz pont elegendő nagyságú a Dűlő udvara.

 

 

Udvari játékból sajnos nem sok van. Hétvégén szükséges lehet az asztalfoglalás, habár nekünk szerencsénk volt. Ebédidő után érkeztünk, a étterem teraszán még most is folyamatosan cserélődtek a vendégek. Mindenki kint akart leülni. A kiszolgálás kedves és gyerekbarát: ahogy meglátták, hogy egy kicsi is van velünk, rögtön előkerültek a színes ceruzák is.