Egyre több a “problémás” gyerek?!

Egy felmérés szerint a világon és Magyarországon is minden harmadik gyereknek van olyan fokú pszichológiai vagy pszichiátriai betegsége 18 éves koráig legalább egyszer, ami kezelést igényel.

A kórházak statisztikája szerint egyre több a fiatalabb, három éves kor körüli gyermek. A gyerekek mentális zavarainak hátterében organikus vagy szerzett okok állnak. Organikus eredet esetén genetikai, várandósság és születés körüli események a meghatározóak. A szerzetteknél a környezet óriási hatással bír. Éppen ezért nagyon fontos a meleg érzelmi légkör és a családi kapcsolatok kiegyensúlyozottsága. Bogár Zsuzsa tanácsadó pszichológussal beszélgettünk a témában.

Családháló: A gyerek elme sérülékenyebb a külső stressz hatására? Akár iskolai, akár otthoni problémáról beszélünk.

Bogár Zsuzsa: Alapvetően a gyerekek sokkal rugalmasabban kezelik a velük történteket, de ehhez fontos, hogy az alapvető biztonságérzetük meglegyen. Az elfogadó szeretet, a biztonság, a bizalom feltételeinek hiányában azonban minden változást traumaként élhetnek meg. Nagyon fontos az is, hogy egy élethelyzet bekövetkeztekor a szülők, hogyan közvetítik ezt a gyerek számára: ha tragédiaként közvetítik felé, akkor a gyerek tragédiaként fogja megélni, ha feladatként, megoldandó problémaként, az élet természetes részeként, akkor a gyerek is ennek éli meg. E második megközelítéshez persze az is szükséges, hogy a gyerek kapjon mintákat a helyzetekkel való megküzdésről. Ha csak annyit lát, hogy apa bedob egy felest, anya bekap egy bogyót, ha ideges, akkor azzal nem kap segítséget ahhoz, hogy megküzdjön a problémáival. A mintaadás talán még fontosabb, mint az, hogy mit mondunk a gyermekeinknek. 

CSH: Mikor érdemes szakemberhez fordulni – hiszen minden gyerek más és más.

BZS: Szakemberhez akkor érdemes fordulni, ha a normál életvitelt befolyásolja a probléma. Valamint akkor, ha a gyerek is nyitott erre, érzi, hogy segítségre van szüksége. Sok esetben csak a szülő érzi, hogy baj van a gyerekkel, a gyerek esetleg teljesen jól elvan a saját világában. Sokszor extrovertált szülő és introvertált gyerek esetében a szülő egyszerűen csak azt látja, hogy a gyerek nem olyan, mint ő, és már ezt is problémának gondolja. Ilyenkor a szülővel kell megértetni, hogy fogadja el, hogy a gyermeke más, mint ő. Ha tünete is van a gyereknek, akkor sem lehet csak a gyereket kezelni. A gyermek tünete a család problémáját jelzi. Sokszor az is segít, ha a szakember a szülővel dolgozik, hisz sok esetben a gyermek tünetei mögött a szülő bizonytalansága, gyermektől való félelme áll. Sok szorongásos tünettel rendelkező gyerek esetében ez a probléma: a szülő fél a gyerektől, fél őt nevelni, azt hiszi traumát okoz a gyereknek azzal, ha korlátot állít fel. Ha viszont a szülő fél, a gyerek azt megérzi. Szegény azt éli meg, hogy az a személy, akitől ő a biztonságot, védelmet várná, fél tőle. Hát, hogy ne szorongana?

CSH: Mi lehet az oka annak, hogy nő azoknak a gyerekeknek a száma, akiknek pszichológusra vagy pszichiáterre van szükségük?

BZS: A szülők tele vannak szorongással. Az élet minden területén, így a szülőségükben is meg akarnak felelni valamiféle elvárásnak. Tökéletes anyák, apák akarnak lenni, ezért nem ösztönből, ráérzésből teszik a dolgukat, hanem görcsösek, befeszülnek. Könyvekből, internetes oldalakról próbálják megtanulni, hogy kell jól gyereket nevelni, mit kell reagálni egy-egy helyzetben. (Amitől persze csak jól összezavarodnak, és még bizonytalanabbal lesznek, hisz mindenhol mást olvasnak) Ahelyett, hogy rábíznák magukat saját magukra, ami által sokkal lazábbak, őszintébbek, hitelesebbek lennének, ami kiegyensúlyozott, nyugodt gyerekekhez vezetne. 

CSH: Szülőként segíthetünk?

BZS: A gyereknek mindig a szülő az első számú terapeutája. Igen, leginkább mi tudunk nekik segíteni.