Súlyos falatok

A mai családi étkezési kultúra nagyon nagy változásokat mutat az elmúlt 2-3 évtizedhez képest. A közös étkezések családépítő, szocializáló szerepe nem érvényesülhet, mert maga a gyakorlat is kikopik a családok életéből. Legjobb esetben egyszerre ülnek le egy tévéműsor elé, mindenki a saját tálcáját egyensúlyozva a térdén. Napközben, ahol éri „bekap” valamit, és ha túléheztette magát, válogatás nélkül összeeszik mindent. A gyorsaság kap prioritást az egészséggel, a változatossággal szemben. És közben egyre több pszichés probléma kapcsolódik az étkezéshez már gyerekkorban is.

Nyugtató kortyok

Ha a kisbabát minden síráskor étellel, itallal nyugtatjuk meg, csendesítjük el, és később is így jutalmazzuk, nem segítjük a fejlődésben. A baba minden diszkonfort érzését sírással jelzi. Ezek a jelzések – sírások – nagyon különböznek. Kifejezhetnek dühöt, magányt, kimelegedést, fájdalmat, teli pelenkát és természetesen éhséget. Az anyáknak időbe telik, hogy meg tudják különböztetni ezeket a hangjelzéseket, de általában megtanulják. Akik valamilyen okból nem tudnak ráhangolódni a babájukra és minden sírásra etetéssel, itatással válaszolnak, nem segítik hozzá, csecsemőjüket, hogy megtanuljon differenciálni a különböző külső és belső ingerek, érzetek között. Később ez a gyermek, ha bánatos, ha unatkozik, ha csalódott stb. rossz közérzetét evéssel, ivással próbálja elűzni. Függőségi állapothoz hasonló kötődés alakul ki az étellel. A csapda ott van, hogy ideig-óráig működni látszik a dolog, oldódik a belső feszültség, még valami boldogsághoz hasonló elégedettség is elönti. Később az elhízott gyermek már nehezen viseli el a környezet heves reakcióit. A sajnálat, a gúny miatt visszahúzódó, önértékelésében sérült lesz. Kortárs kapcsolatai nem alakulnak ki, vagy megsínylik a testi változást.

Rosszevő mintagyerekek

A túl keveset evő gyermekek szülei általában túlvédők, teljesítményorientáltak. Ezek a családok nagyra értékelik a műveltséget, magas morális és teljesítménybeli elvárásokkal élnek. Az anyák mottója gyermekeikkel kapcsolatban: „Csak én tudom, hogy mi a jó neked.” A szülő nincs tekintettel a kicsi jelzéseire, nem erősíti meg azokat, így meggátolja az ön-kifejezését, érzelmei kommunikálását. A túlvédett gyermek, később sem válik független, érett, integrált személyiséggé, mert nincsenek meg az önállóságának az alapjai. Ezek a gyerekek serdülőkorig „mintagyerekek”, mindenben igyekszenek maximálisan megfelelni.

A tükör és az asztal között

Eljön az idő, amikor a gyermeket foglalkoztatni kezdi, hogy néz ki, tetszik-e másoknak, az ellenkező nemnek. Előfordul, hogy egy kellemetlen megjegyzés vagy a média által közvetített ideál túlságosan is befolyásolja Az önmagában, értékeiben bizonytalan gyermeket könnyű befolyásolni, de ez a folyamat korábban elkezdődik. Az anorexiás fiatalt nehéz lebeszélni a fogyókúráról, extrém mértékű testedzésről, mert azt az énerő megnyilvánulásaként éli meg, pozitív élmény társul hozzá. Életveszélyes is lehet, mert egy ponton a biológiai folyamatok túlnőnek az ő elhatározásánál, a folyamat visszafordítása nem lehetséges.

Az evéssel kapcsolatos zavarok előjelei lehetnek a különböző szenvedélybetegségekre való hajlamnak. Kialakulhat egy függőséghez hasonló állapot az étellel, itallal szemben. Az örömszerzés, feszültségoldás elsődleges területe a száj marad. Az üdítőt felválthatják az alkohol, koffein tartalmú italok, mivel a cigaretta csökkenti az éhségérzetet, az evéskényszer átfordulhat nikotin, vagy drogfüggőségbe. Ezeknek a szereknek az alkalmazása ideig-óráig elfedi a valódi problémát pl. a kapcsolatok hiányát, de azután egyre több és több kell belőlük, hogy némi enyhülést hozzanak és a kör lassan bezárul.

(A cikk megjelent a Képmás magazin 2007/augusztusi számában.)