Az élet ajándéka
Egy fiatal édesanya, B. A. a magyar ferences vértanúk közbenjárását kérte szíve alatt hordott gyermeke és saját életéért. A kisfiú, Ádám a várandósság 28. hetében jött világra. Hamarosan egyéves lesz, egészséges, ahogy édesanyja is.
– Ádám ma egészséges, de hosszú utat kellett bejárniuk addig, amíg eljutottak ide…
– Igen, ez a történet azzal kezdődött, hogy 2016. július 3-án, Sarlós Boldogasszony ünnepéhez kapcsolódva elzarándokoltunk Mátraverebély-Szentkútra, ahol az áldást adó pap megkérdezte, milyen áldószöveget mondjon. Mi azt válaszoltuk, amit gondol, erre ő gyermekáldásért könyörgött.
Hamarosan kiderült, hogy kisbabát várok, ami már önmagában is hatalmas csoda, mert autoimmun betegségem miatt ennek alig volt esélye.
Telt az idő, a terhesség tizenegyedik hetében jártam, amikor vérzés jelentkezett nálam. Mire a kórházba értünk, már a ruhám és az autó is vérben úszott. A baba még élt, viszont a méhlepény felső része levált, és egy nagy méretű vérömlenyt is találtak a baba mellett, a magzatburok megrepedt, a magzatvíz folyni kezdett. Felajánlották, hogy az életem védelme miatt szakítsuk meg a terhességet, és ezt tanácsolták – a későbbi bonyodalmak idején – családtagjaink is. Ők a másik gyermekem érdekére hivatkoztak: hisz’ neki édesanyára van szüksége, az én életem a legfontosabb, gyerekem még lehet másik. Visszautasítottuk az abortuszt.
– Hogyan került „képbe” ekkor a ferences vértanúk csoportja?
– A kórházban tartózkodás idején az orvosok azt várták, hogy melyik nap kell majd betolniuk a műtőbe a terhességmegszakításra. Ekkor az egyik ferences atyától kaptam meg a magyar ferences vértanúk imakilencedét, ennek hatására kezdtünk imádkozni az ő közbenjárásukat kérve a kisbabáért, hogy velünk maradhasson, és ismerőseinket is kértük, hogy imádkozzanak értünk.
A beszélgetés folytatásához kattints.
