Önvédelem pocakosan: a legfontosabb a blokkoló technikák elsajátítása

Fürtös János, önvédelmi istruktor tanácsai, edzései segítenek abban, hogy a gyermekünknek kellő önbizalma és tudása legyen ahhoz, hogy megvédje önmagát. A kismamáknak pedig nagyon kell vigyázniuk magukra, hiszen már két életért tartoznak felelősséggel.

A cikk több mint 3 éves. Tartalma elavult információt tartalmazhat.
2016. június 14. Csontos Dóra

Fürtös János, önvédelmi istruktor tanácsai, edzései segítenek abban, hogy a gyermekünknek kellő önbizalma és tudása legyen ahhoz, hogy megvédje önmagát. A kismamáknak pedig nagyon kell vigyázniuk magukra, hiszen már két életért tartoznak felelősséggel.


Megvédeni magunkat nagyon fontos, ehhez pedig nem árt, ha megtanuljuk a támadás felismerését, és a lehetséges elkerülési módokat. Fontos azonban megjegyezni, hogy a legjobb önvédelem a megelőzés. Az Önvédelem Oktatás edzőjének tanácsai következnek.

Családháló: Miért fontos, hogy megtanuljuk megvédeni önmagunkat?

Fürtös János: Egy nemzetközi felmérés szerint, életünk során legalább egyszer kerülünk olyan helyzetbe, hogy veszélybe kerül a testi épségünk, megtámadnak bennünket, amikor szükségünk lehet önvédelmi ismeretekre. Ma Magyarországon minden 4. nő szenved el felnőtt korában fizikai erőszakot, a férfiaknál ez az adat rejtve marad, mivel szégyellik, nem tesznek feljelentést a hatóságoknál. Bárkivel, bármikor megtörténhet a baj. Nem számít a nem, kor, még az anyagi helyzet sem. A támadók a könnyű prédát keresik. Mégsem természetes az embereknek, hogy életük során, legalább egyszer elvégezzenek egy önvédelmi képzést. A szülőknek nem jut eszükbe, hogy kamasz gyereküket levigyék egy-két önvédelmi edzésre.

CSH: Milyen technikákat, módszereket sajátítanak el az órán résztvevők?

Fürtös János: Az edzéseken tanított technikák egyszerűek, minimális fizikai felkészültséget igényelnek, rövid idő alatt elsajátíthatóak. Bárki, bármikor megtanulhatja őket. Tanítunk védekező technikákat, ütések-rúgások ellen, szabadulásokat megfogásokból, leszorításokból. Megtanítjuk a biztonságos és sérülésmentes földre érkezést. Az edzéseken a tipikusan előforduló támadási helyzeteket gyakoroljuk, természetesen van lehetőség egyéni kérdések megválaszolására is.

CSH: Hogyan kell elképzelni egy ilyen foglalkozást?

Fürtös János: A másfél órás edzések első felében erőt és állóképességet, gyorsaságot illetve mozgás koordinációt fejlesztő gyakorlatokat végzünk, a második felében pedig szituációkat gyakorlunk.

CSH: Miben különbözik a női és a gyermek önvédelmi oktatás?

Fürtös János: A gyerekek játékos mozgásfejlesztés közben sajátítják el az önvédelem alapjait. Magabiztossá, kiegyensúlyozottá, fegyelmezetté válnak. Barátságos közösségben, biztonságos környezetben sok játékkal, mozgással fejlődnek készségeik, képességeik.

Kifejezetten nőknek összeállított önvédelmi edzéseinken a résztvevők megtanulják a támadások felismerését, a lehetséges elkerülési módokat. Megtapasztalják és megtanulják, hogy az izomzatukon kívül a saját testsúlyukat is használniuk kell egy támadási helyzetben. Hatékony, személyre szabott, könnyen elsajátítható képzést biztosítunk a nők számára.

CSH: Hogyan tudjuk megvédeni magunkat úgy, hogy ne mi kerüljünk bajba? Például ha egy vitás ügyben rendőrt hívunk/hívnak, hogyan bizonyítsuk, hogy mi csak védekeztünk?

Fürtös János: Ha jogtalan támadás ér bennünket, akkor jogosan védekezhetünk. Azonban hogy ne csak az igazságérzetünk szerint, hanem a jog szerint is megfelelő legyen a védekezésünk, nem árt néhány dolgot szem előtt tartanunk. A védekezésünk akkor jogos, ha időben egybeesik a támadással. Az az, akkor védekezzünk, amikor megtámadnak minket. Nem órákkal vagy napokkal később keressük fel a támadót, elégtételt venni egy korábbi támadásért, mert az már önbíráskodás.

Lehetőség szerint a védekezésünk csak a szükséges mértékű, és erejű legyen. Ne okozzunk fölösleges, vagy maradandó sérülést a támadónak. (Ez alól bizonyos esetekben felmentést ad a jog.) Ha elhárítottuk a támadást, ha hatástalanítottuk a támadót, értesítsük a rendőrséget és pontosan mondjuk el mi történt. A helyzet tisztázása, a támadó megbüntetése a hatóság dolga, nem a miénk.

CSH: Miért ajánlaná az önvédelmi oktatást és első sorban kiknek? Van korhatár?

Fürtös János: Önvédelmi képzéseinket nőknek, férfiaknak, gyerekeknek, kamaszoknak, időseknek, hivatásosoknak és civileknek tarjuk. Legfiatalabb tanítványunk jelenleg 3 éves, a legidősebb pedig 79. Tartottunk már képzést mentősöknek, banki alkalmazottaknak, pszichológusoknak, tanároknak. Évente több mint 150 résztvevő fordul meg a képzéseinken.

CSH: Nemrégiben volt egy igen megosztó eset, amikor a Balaton parton rátámadtak egy fiatal párra. A megvert fiú otthagyta a támadóikkal a barátnőjét, hogy segítséget hívjon. Sokak szerint emiatt erőszakolták meg a lányt, más szerint azonban a fiú helyesen cselekedett. Ön mit gondol? Ha megtámadnak mi legyen az első cselekedetünk?

Fürtös János: Nem tudok egyértelmű választ adni, hogy helyesen vagy helytelenül viselkedett a fiú a balatoni esetben. Edzéseinken nem csak olyan technikákat tanítunk, melyek saját magunk védelmére, hanem olyanokat is mások védelmére, segítségnyújtásra is alkalmasak. Azonban ezek a technikák sokkal több gyakorlást, komolyabb felkészültséget igényelnek. Ha nem vagyunk biztosak abban, hogy mi magunk valóban tudunk segíteni, és van lehetőségünk külső személytől segítséget kérni, akkor azt tegyük. A társadalom elvárja, hogy egy hasonló helyzetben a fiúk határozottan, védelmezően, küzdő szellemmel lépjenek fel, de manapság nem divat, hogy a fiúkat önvédelmi vagy küzdő sport edzésekre írassák be a szülők.

CSH: Egyre több az önvédelmi oktatás. Honnan tudhatjuk, hogy valós tudást szerzünk?

Fürtös János: A képzéseken gyakorolt technikákkal kapcsolatban mindig tegyük fel magunknak a kérdést, éles helyzetben vajon meg tudnám csinálni? A hatékony önvédelmi technikák rövid, gyors, egyszerű mozdulatokból épülnek fel. Bonyolult, körülményes mozdulatsorok nem alkalmasak önvédelemre.

CSH: Említette, hogy a felesége kismama, mik az alapvető szabályok, önvédelmi technikák, amikre ilyenkor figyelnünk kell? Hogyan védjük a kisbabát?

Fürtös János: Ez egy nagyon nehéz helyzet, reméljük, kevesen kerülnek olyan konfliktusba, hogy állapotosan vagy kisgyermekkel kell védekezniük egy támadási helyzetben. Mindenképpen a testünkkel, kezünkkel kell védenünk a gyereket, rúgásokkal pedig távol tartani a támadót. Ilyen helyzetben az ütések, rúgások elleni védekező, blokkoló technikák nagyon fontosak.

CSH: Mit tehetünk akkor, ha valaki direkt provokál minket? A férfiak hamarabb összeugranak, azt gondolnám. De mi van, ha egy férfi a nőnek akarja az erejét fitogtatatni? Hogy kerüljük el ezeket a provokációkat?

Fürtös János: Legjobb önvédelem a megelőzés. Igyekszünk kihangsúlyozni a képzéseinken, hogy jobb elkerülni a közvetlen fizikai kontaktust. A provokációba jobb nem belemenni. Ha valaki mégis belekeveredik egy ilyen helyzetbe, jó ha van némi tapasztalata, ezért is érdemes önvédelmi képzésre járni.

CSH: Egy kisgyerek hogyan védje meg magát egy felnőttel szemben? Mostanában sokszor hallani gyerekrablásos esetről. Hogyan készítsük fel testileg-lelkileg a gyermekünket úgy, hogy azért ne azt érezze, hogy félelemben kell élnie?

Fürtös János: A gyerekedzéseken is nagy hangsúlyt fektetünk a fizikai felkészítés mellett a mentális felkészítésre. Megtanítjuk a gyerekeknek, hogyan kérjenek segítséget, ha őket vagy valamelyik társukat éri támadás. Mit kiabáljanak, hogyan álljanak ellen. Ha valaki el akarja csalni őket, mire figyeljenek, milyen kérdéseket tegyenek fel. Ezekbe a folyamatokba természetesen bevonjuk a szülőket is. Az edzések után, ezeket a kényes témákat továbbbeszélik a gyerekekkel. Kialakítják a saját egyezményes jelrendszerüket.

CSH: Mit tapasztal a szülők mennyire gondolnak arra, hogy a gyermeknek jó lenne egy önvédelmi oktatás, vagy küzdősport az iskolai évek alatt?

Fürtös János: Sajnos nem ennyire előrelátóak a szülők. Legkorábban akkor látogatnak el hozzánk, amikor a gyerek önállóan kezd közlekedni, ez persze minden családban máskor következik be, 7 és 12 éves kor között a legjellemzőbb. Pedig az iskolában, sőt már az óvodában is érheti atrocitás a gyereket. A felnőtteknél is hasonló a helyzet, tapasztalataim alapján önvédelmi képzésre akkor jönnek el az emberek, amikor már megtörtént a baj, elszenvedtek valamilyen támadást. A tanítványaim 70%-a már átélt valamilyen támadást, kb. 30% az, aki megelőző jelleggel jön el a képzésre. Ebből a 30%-ból, 29% azért, mert a közvetlen környezetükben történt valami vagy a TV-ből értesült valamilyen szörnyű eseményről és csak 1% az, aki valóban megelőző jelleggel, tudatosan törekszik arra, hogy elkerülje a bajt, és előzmény nélkül jön le a képzésre.