A rendszer ellensége nem nevelheti a gyermekét – Háy Magda története 2. rész
Magda hetente kérvényekkel, beadványokkal bombázta a hatóságokat, hogy a kitelepítése jogellenes, tiltakozik az eljárás ellen. Nos, a kérelmekre novemberben jött meg a válasz, ekkor már négy hónapja voltak házasok.
Egyik nap egy autó érkezett, egy belügyes és egy kiskatona szállt ki belőle, Magdának annyit mondtak, csomagoljon. Viktor nagybetegen ágyban feküdt, de Magda –miután azt hitte most végre visszajut Moszkvákba – megígérte neki, hogy mihelyst haza ér, értesíti Viktor édesanyját, aki jön és ápolni fogja. Meglepődve vette tudomásul, hogy a belügyes az ágyneműt is felcsomagoltatja vele, de arra gondolt, hogy csak előzékeny akar lenni.
Hamar vége lett az álomnak, Magdát nem Moszkvába vitték, hanem börtönbe került. Egy 15 személyes cellába 60 nőt zártak össze, a priccseken fejtől-lábtól aludtak. Ekkor esett le Magdának a tantusz: neki a saját ágyneműje lesz a fekhelye.
Magda már a letartóztatásakor sejtette, hogy gyermeket vár, de a börtönben ez teljesen bizonyossá vált. A többi asszony figyelmeztette: el ne árulja senkinek, mert úgy fog járni, mint itt sok más asszony: elveszik a gyermekét. Magda hitte is nem is ezt az állítást, ekkora barbárságot nem feltételezett a hatalmon levőkről, egészen addig, míg egy nap egy őrjöngő, síró fiatalasszonyt löktek be a cella ajtaján. Kétségbe esve mesélte a többieknek, hogy 2 hónappal a szülése után, mikor a rabkórházból kiengedték, a kapuban azzal az ürüggyel, hogy alá kell írnia papírokat a kiskatona kivette a kezéből a gyermeket, és amíg Ő írt, addig a csecsemőt elvitték. Soha többet nem látta.
Eltűnt nemzedékek
Magda története nem egyedülálló. Gereben Ágnes rendszerszintű jelenségről számol be: a rendszer ellensége nem nevelhette fel a gyermekét, hiszen fennállt a veszélye annak, hogy ideológiailag tévútra vezeti az ifjú generációt. Így ezeket az anyákat megfosztották a gyermekeiktől és a csecsemőket otthonokban helyezték el. De ne gondoljunk valamiféle gondoskodó, fehérfityulás, aranyos nénikre! Számos könyörgő levél maradt fent Sztálin elvtársnak címezve, amit ezen gyerekotthonok kis lakó írtak! Kétségbe esve könyörögtek, hogy a nép atyja hasson oda, hogy ne éhezzenek, a tetvek ne rágják le róluk az amúgy is ócska és vékony ruházatot.
Az így anyjuktól, családjuktól megfosztott gyerekeknek rendszerint a nevét is megváltoztatták, így hosszú évekkel később a kiszabaduló –ha élve kiszabadult – szülők hiába keresték a gyerekeiket, azok végleg elvesztek a bürokrácia, és az embertelenség útvesztőiben. Sok gyerekotthonban felnőtt gyermek számolt be arról a rettenetes űrről, amit az a bizonytalanság hagyott bennük, hogy vajon a nevük az a sajátjuk-e, hogy a szüleik vajon élnek-e valahol, és ha igen, vajon miért nem keresték őket. Sokan súlyos mentális zavaroktól szenvedtek –és szenvednek a mai napig – mert semmit nem tudtak arról, hogy kik ők, honnan származnak.
Egy csupor tej
A rab asszonyok igyekeztek enyhíteni a kétségbeesett anya fájdalmán, de senki és semmi nem vigasztalhatta meg.
Magda 3 hónapot töltött ebben a börtönben, míg egy nap felsorakoztatták a rabokat, és kihirdették az ítéleteket. Mivel nem volt önálló ügyük, nem volt konkrét vétségük, ezért tárgyalás nélkül ítélték el őket: ahogy sorba álltak a tiszt elsétált előttük és sorba kiosztott az elsőnek 5 évet, a mellette állónak 8 évet, így végig, míg a sor végére nem ért.
Az elítélteket Novoszibirszkbe szállították, köztörvényes bűnözök közé. Ez bevett gyakorlat volt, ezzel is növelve a politikailag megbízhatatlanok kiszolgáltatottságát. Magdáék a sarokba húzódva, rettegve lesték az erőszakoskodó nők tetteit. Mindent elvettek, férfiakat megszégyenítő módon erőszakoskodtak egymással.
A börtön után hosszú vonatút következett, a már máshonnan is ismert, priccsekkel felszerelt vasúti kocsikban. Magda a felső priccsen kapott helyet, és az őket kísérő katonának feltűnt, hogy akár hányszor megállnak, mindenki kér valamit –vizet, tejet, amire volt még egy kis pénze – Magda egyszer sem dugta ki az orrát a fekvőhelyről. A többiek a kérdésre válaszolva elmondták, a kislány- Magda akkor 16 évesnek látszott – gyermeket vár, nincs pénze, nem kér semmit. A kiskatona elment, és egy csupor tejjel tért vissza. Ez a gesztus azon kevés emberi megnyilvánulások egyike volt, amit Magda ezen évek alatt tapasztalt.
Források:
Nehézsorsúak (Dokumentumfilm. Rendező: Sára Sándor)
Gereben Ágnes: Beszélgetések a Gulágról
Bárányné Szabadkai Éva: Háy László életútja
