Anyák a világ körül – 4. rész: Észak-Írország
Új sorozatunkban világ körüli, “anyai” utazásra invitálunk. Minden részben egy új országba látogatunk, egy-egy édesanya szemszögéből ismerkedhetünk meg az adott nemzet szülői szokásaival, lehetőségeivel.
Joanna Goddard Motherhood Around the World/ Anyák a világ körül című sorozatának hála megismerkedtünk már a norvég, a japán és a kongói anyai élettel. Most a negyedik részben Észak-Írországba látogatunk. Joanna interjújában Tiffany Wyse-Fisher-t kérdezi az ír szokásokról, az elmúlt két évéről és a vidéki mindennapokról.
Tiffany Wyse-Fisher Ohio-ban született és az Illinois-beli Peoria városában töltötte gyermek- és felnőttkora nagy részét. Férjével, Dustin-nal két éve úgy döntöttek, hogy munkát váltanak, eladják házukat és egy kis faluba költöznek Észak-Írországban.
“Az egész akkor kezdődött, amikor egy örökbefogadási kurzus után (legidősebb fiúnk Dél-Koreából származik) rájöttem, hogy rossz irányba tart az életünk. Ki akartam lépni a munkahelyemből és önkénteskedni szerettem volna. A férjem is támogatott ebben, a kalandozásnak ő is megörült. Én rajztanárként dolgoztam, ő pedig grafikatanár volt egy egyetemen, emellett egy magánvállalkozásunk is volt. Úgy gondoltuk, még egy évig várunk, átrágjuk magunkat a lehetőségeken, ehhez képest két hónapra rá, már Írországban kezdtünk egy teljesen új életet.”
Jelenleg Tiffany és férje egy békítőközpontban dolgoznak csodálatos kilátással a tengerre. “Nagyon szeretünk itt élni. A falunk bár pici, de önellátó, négy élelmiszerbolttal, hat fodrászattal, két hentessel és kismillió kocsmával. Megkaptuk a kormánytól a megtisztelő “Kiemelkedő természeti szépséggel” bíró elnevezést. A Trónok harcának egyes jeleneteit is errefele vették fel. Bár több mint egy órát kell vezetni ahhoz, hogy egy nagyobb várost találjunk – amit eleinte nehéz volt megszokni -, még így is maximálisan megéri.”
A nyugalomról: “Az ír kultúra nem a dátumokra, az időpontokra, hanem a kapcsolatokra épül. Emiatt aztán mindenki késében van, ugyanakkor folyton beszélgetünk. Ez eleinte zavaró volt nekünk, de aztán nagyon megszerettük. A két éves vízumunk sajnos hamarosan lejár és már előre szomorkodom, hogy itt kell hagynunk ezt a nyugalmat.”
A gyerekkönyvekről: “A képeskönyveknek itt igencsak pikáns, felnőttes, sőt sötét humoruk van. Például Oliver Jeffers könyvei fantasztikusak, mégis a gyerekek zöme nem is értheti őket. Vagy ott van William Bee meséje a Whatever, ami egy apukáról szól, aki szeretné megmutatni a világ szépségeit a fiának, aki mindenre csak azt válaszolja, hogy “whatever”, azaz “felőlem”! A végén, miközben az apa a tigrist mutatja, hirtelen bekapja a fiút és erre az apa is ezt feleli: “Felőlem”! Mi ez, ha nem abszurd?”
A nyilvános hisztirohamokról: “Ha a gyermeked nyilvános hisztibe kezd, hirtelen mindenki szeretné megoldani. A gyereknevelés itt összekovácsolja a szülőket, egyesíti a szülői erőket. Ezt nap mint nap tapasztalom, hála az ötéves fiamnak, aki az utóbbi két évben folyamatosan próbára tesz. Egy példa: múltkor a bevásárlás közepén a fiam sírni kezdett, mire egy hölgy, aki éppen mellettünk ment el, kedvesen lehajolt hozzá és lágy ír akcentussal közölte, hogy legyen csak jó gyerek, nézzen rám, milyen kedves vagyok és viselkedjen szépen!”
A háztartási gépekről: “Itt szinte minden gép aprócska. A mosógép pici, a hűtő mini. Mélyhűtőnk nem is volt az utóbbi években. Azonban elektromos teáskannája mindenkinek van. MINDENKINEK. Az biztos, hogy amint visszatérünk az Államokba, beruházok egy hatalmas, gyönyörű mosógépbe, habár el kell ismernem, a “pici-hűtő” koncepció abszolút működik: egy kisebb gépben nem fogsz hónapos ételmaradékokat találni jégbe fagyva… Az élelmiszerek itt mindig frissek, nincs szükség arra, hogy hűtve legyenek. Még a tojásokat sem tesszük a hűtőszekrénybe. A boltokban általában a kenyerek mellett találhatóak. Egyből a termelőktől érkeznek, így nagyon frissek.”
A teázásról: “A legklasszabb élményem az volt, hogy egy 12 évesekből álló fiúcsoport együtt teázgatott egy kis pubban. Egy perce még egymást gyepálták kint az utcán, majd odabent megfontoltan cseverésztek és teázgattak.”
A várandósságról: “A terhességed alatt mindig magaddal viszel egy hatalmas zöld mappát – ami tele van az egészségügyi papírjaiddal, leleteiddel -, ami pont nem fér bele egy normális méretű táskába sem, ezért mindig kézben viszed, mint egyfajta matricát:”Hahó, én kismama vagyok”!
A szülésről: “A legszuperebb dolog a zöld mappával kapcsolatban, hogy végig a vajúdás és a szülés alatt a nővérek jegyzeteket készítenek rólad, az eseményekről, így amint hazamész a babával, újraélheted a történéseket, amikre amúgy valószínű sosem emlékeznél vissza. Például ebből tudom, hogy közel négy órán át próbáltak lebeszélni arról, hogy epidurális érzéstelenítést kapjak (Amerikában bezzeg amint lehet, beadják). Nem támogatják nagyon a gyógyszeres beavatkozást, ami amúgy “ingyenes lenne”, amit valakinek ki kell fizetnie vagy a kormánynak, vagy az adófizetőknek, nem tudom. Van valami, amit viszont szívesen adnak az orvosok a “gas and air”, azaz “gáz és levegő”, amit minden vajúdó anyuka használ és elmondásuk alapján megkönnyíti a szülés fájdalmát. Szerintem azonban ez egy nagy átverés.”
Az iskoláról: “Az ötéves kisfiam egy gall iskolába jár. Ezt a nyelvet csak itt beszélik, bár sok ír felnőtt korában már nem használja. Egyenruhában vannak és írni, olvasni, számolni gallul tanulnak. Ami szerintem olyan elvárás egy gyerektől, mint egy hurrikánt lecsitítani egy rajzszöggel.”
A születésnapokról: “Itt nincs jelen az Amerikában olyan gyakori “Pinterest Anyuci”-kultúra. Semminek nem kell tökéletesnek kinézni, a szülinapnak egy témája szokott lenni: a szülinap! A meghívók is egyszerűek, amiket akár a helyi boltban is beszerezhetsz. Először, mikor megkaptuk az első meghívót, el sem hittem, hogy lehet ennyire egyszerűen is csinálni.”
A karácsonyi képeslapokról: “Ahogy a karácsonyi üdvözlőlapoknál sem törekednek a tökéletességre. Csak néhány szeretetteli mondat a családnak és kész. Nem kell családi csoportkép, nem kell azon törnöd magad, hogy mindent jól csinálj, hogy Te tökéletes legyél, hiszen ez az ünnep, nem rólad szól.
