„Boldogabb, megértőbb, szerető családot szeretnék.” – Mire vágynak a budapesti szülők?
A gyereknevelés nem könnyű feladat, egyik olvasónk szerint: „Minden mesterség végzéséhez szükséges iskolát végezni, de hogy szülő legyen valaki, ahhoz semmit.” A „Beszélj úgy, hogy érdekelje, hallgasd úgy, hogy elmesélje!” szülői kommunikációs tréningen való részvételért Budapesten 184 pályázat érkezett, Pest megyében összesen 240.
Azzal mindenki egyetért, hogy a gyermek nagy öröm és családban élni jó dolog – ezt bizonyítják a beküldött gyönyörű fotók és gyerekrajzok is – de a nehézségek, problémák felsorolásában már megoszlanak a vélemények.
A legtöbben a „következetesség, határozottság, a szabályok betartatását” és a „hiszti, dac kezelését” emelik ki, de sok családban gondot okoz a „testvérek közötti konfliktusok kezelése” és a „figyelem megosztás a testvérek között, hogy mindenkire jusson elég idő.” Gyakran előkerülnek a „nem mesél, hogy mi történt vele, hogy van” és a „sokszor szólok, mégsem csinálja” kifejezések.
A szülői véleményekből válogattunk: Mi okoz számodra legnagyobb örömöt a gyermekeiddel kapcsolatban?
„A legnagyobb öröm a létezésük. Úgy ahogy vannak, huncutul, kajlán, tökéletesen!”
„A vidámságuk, ahogy tudnak önfeledten kacagni. Ahogy rácsodálkoznak a világ apró dolgaira is, egy bogárra, vagy egy vízcseppre a fűszálon. Az, hogy mindig, mindenből tanulnak valami újat. És nem utolsósorban elnézni őket, ahogy békésen alszanak.”
„Ha látom, hogy értékes, szerethető ember lesz belőlük. Ha képesek elfogadni és szeretni másokat, boldogulnak a mindennapokban, a kudarcok mindinkább jobb teljesítményre ösztönzik.”
„A legnagyobb öröm az, hogy vannak! Együtt lenni velük, szeretni őket, és szeretetet kapni tőlük.”
„Egy nehéz nap után a munkában a legjobb dolog, hogy mennyire örülnek nekünk a gyerekek, amikor meglátnak, amikor értük megyünk az oviba. Ez el is feledteti az összes az napi problémát.”
„Az önfeledt boldogságuk, az ölelésük, szeretetük.”
„Az, amikor este összebújva alszom velük. Az illatuk, a szuszogásuk, az aranyos kis történeteik.”
„Hogy létezik és tanít engem, hogy jobb emberré válhassak/válhassunk, egymás tükrében, egymás mellett, ami az egyik legnagyobb kihívás és öröm is egyben az életben.”
„A legjobb, csak nézni Őket, ahogy rácsodálkoznak a világra, és akkor én is…”
„Látni önmagam a gyermekemben és látni a különbséget, a lehetőséget, hogy nálam még jobb ember lehessen.”
„Minden, ami vele kapcsolatos, az értékes számomra. Vele együtt nevetni, egy csoda. Vele együtt sírni, hihetetlen kötődést alakít ki. Vele együtt tanulni, róla, rólam… és olyan szépen mutat tükröt, mint még senki.”
„Az a szeretet, amit soha elképzelni sem tudtam ezelőtt.”
„Örülök, hogy a kamaszkor legmélyebb bugyraiba is éppen lemerülő fiam, néha előveszi kisbabás énjét és még mindig hozzám bújik.”
„Ahogy látom, hogy megtalálják a saját útjukat az életben, rátalálnak arra, amit szeretnek és kinyílnak, kiteljesednek, szárnyalnak.”
„Legnagyobb öröm számomra látni a gyönyörű, tiszta személyiségüket, és érezni ezt a mindennél erősebb, szeretettel teli kapcsolatot.”
„A gyermekem tanított meg arra, hogy bátran kimondjam: szeretlek.”
„Úgy gondolom, hogy a gyerekeinket ajándékba kapjuk és a létezésük öröm számomra. Abban szeretném őket kísérni, hogy megtalálják a saját útjukat, céljaikat, hogy szárnyalhassanak.”
Mi a legnehezebb számodra a gyermeknevelésben? A szülői válaszok IDE kattintva érhetőek el.
