Családháló

Kezdőoldal Történetek Csatornaépítés Sztálin-módra

Csatornaépítés Sztálin-módra

Számtalan embert hurcoltak el azért, hogy valóra váltsák Sztálin megalomán terveit, amelyek közül az egyik a hírhedt Fehér tenger-Balti tenger-csatornaépítés volt. Számtalan ártatlan rab fizetett saját vérével a rettenetes körülmények között zajló beruházás során, ahol az élet mit sem számított, a halál pedig olyan mindennapos volt, mint a levegővétel…

Családháló,

Az Északi Sarkkör felett nyáron nem megy le a nap. Ezt a jelenséget hívják „fehér éjszakának”, és emiatt van világos Oroszország északi felén. A Sarkkör környékén élők a nyári napfordulókor ünneplik mindezt, és a „meleg” eljövetelét.

Ám van valami, ami hosszú, sötét árnyat vet a fehér éjszakákra – és ez a sztálini éra rabszolgáinak végtelen sora.

1931 és 1934 között a Sztálin-irányította kormány jócskán kihasználta a hosszú, világos éjszakákat – akár 16-18 órákat is dolgoztatta a sztálini diktatúrában a nép ellenségének titulált rabokat, akiknek az volt a feladatuk, hogy kiássák a Fehér tenger és a Balti tenger közötti, 225 km hosszú, 70 méter szintkülönbségű csatornát – mindössze húsz hónap alatt.

Sztálin és a Szovjetunió ekkoriban az ipari forradalom lázában égett, s be akarták bizonyítani a Nyugatnak, hogy az CCCP is tud annyit, mint ők, sőt, még sokkal többet. Ehhez pedig a „legegyszerűbb” és legolcsóbb munkaerőt a tömegével elhurcolt foglyok biztosították. A Gulag-rendszer rabjainak egy részét a csatornaépítésre vezényelték. A csatorna lényege az volt, hogy lerövidítse az Arhangelszk-Európa távot 5000 kilométerről 800-ra.

Mivel Sztálin mindenen spórolt, ezért a legprimitívebb eszközök álltak csak rendelkezésre – konkrétan az emberek két keze és néhány ásó meg csákány. A fejadagokat egyre csökkentették, hogy az élelem is kevesebbe kerüljön, ám a napi terhelés és a munkaórák száma egyre csak nőtt.

Az eredmény az lett, hogy a csatornaépítésre kivezényelt nagyjából (legalább) 100 ezer fogolyból minden negyedik (más becslések szerint még ennél is többen) lelte halálát az erőltetett, és munkára tökéletesen alkalmatlan környezetben.

A legenda szerint azokat, akik az építkezés közben hunytak el, bebetonozták a csatorna falába…

A csatorna végül – az erőltetett munka miatt – négy hónappal a határidő előtt készült el. A szovjet hatalom az eredményt természetesen a nemzeti munkamorál legcsodálatosabb manifesztációjaként ünnepelte. Ám a munka minősége – természetszerűleg – rengeteg kívánnivalót hagyott maga után: a csatorna túl sekély lett: 5,4 méter helyett mindössze 3,5 méteres!  Így aztán nem tölthette be azt a funkcióját, amelyről Sztálin álmodott – nem lett forgalmas vízi kereskedelmi útvonal.

Ahogy egy ma élő író megjegyezte: Az Északi Sarkkörön semmi sem olyan fehér és ártatlan, mint amilyennek látszik…

via

Hozzászólások

hozzászólás

CÍMKÉK:
Napfelkelte a Csendes-óceánon – Menczer Gusztáv története 3. rész

Kilenc év hosszú idő, ha magányosan, az életben maradásért küzdve telik el. És ki tudja, hogy hazaérve mi várja a...

Sztálin rémtettei szóba sem kerülnek Oroszország Gulag-múzeumában

A Perm 36-os tábor helyén működő múzeum orosz kormányzati irányítás alá került: azóta az emlékhely egyetlen szóval vagy képpel sem...

Close