Csics Gyula 12 éves kisfiú naplója 1956-ról

A kisfiú 1956. október 23-án kezdi meg a naplóírást jó barátja és szomszédja, Jancsi, azaz Kovács János hatására. Az első bejegyzés úgy indul, mint bármely átlagos gyermek naplója:

„Reggel anyuval a temetőbe indultunk. Először a Papp, utána a Fabsics nagypapához mentünk. Fabsics nagypapa sírja nagyon száraz volt, s ezért megöntöztük. Ezután hazajöttünk, és én megcsináltam a leckét és hegedültem. 1 órára iskolába mentem. Az első óra, ének óra a tanárnő dolgai miatt elmaradt. Ez idő alatt én hazaszaladtam az orosz röpdolgozatokat aláíratni. Ezen az órán Pinke I. mesélt. A második órán felolvasták a földrajz dolgozatokat, amely nekem 4/5-re sikerült. Orosz órán én is feleltem 5-re. A mértan és a magyar óra feleléssel tellett el. Utána még osztályfőnöki óra is volt. Elrendeztük az űlést.”

A forradalom híre a kisfiúhoz este érkezik meg, miután az iskolából hazaér.

„1/4 7-kor jöttem haza. Eddig nem hallottam, se nem láttam semmit. Mikor hazaértem Kati azt mondta, hogy az emberek tüntetnek. Én erről még nem hallottam semmit, csak tegnap mondta be a rádió, hogy Szegeden a diákok tüntettek és lengyelországban is felkelés volt. Góré olvasta a Szabad ifyuság röpiratát Én is elolvastam. Ez a diákok tüntetéséről szólt. Mikor az utcára mentem láttam, hogy a „Corvin”-nál három nagy teherautó vitte az egyetemistákat. Az autó tetején egy fiú állt és ezt kiabálta a többiekkel: Ruszkik haza! Elég volt a Rákosikból! Ne csináljunk semmit késve Nagy Imrét a vezetésbe!

Később Maját elkisértem hittanra, mert ő nem mert egyedül elmenni Hazafelé jövet egy tüntető tömeggel találkoztunk, amely a Népszínház utcánál megállt és elénekelte a Himnuszt. Este meghallgattuk Gerő Ernő beszédét. Ezalatt Góré a stúdiónál volt. 9h-kor feküdtem le. Az ágyban még hallottam, hogy kiabálják: Ledöntjük a Sztálin szobrot! Vesszen Gerő!”

S hogy mi történik a naplóban ez után? Talán ez a legérdekesebb tulajdonsága a páratlan írásnak: hogy Csics Gyula a családtagoktól, barátoktól, az utcán, az iskolában vagy a rádióban hallott információtöredékekből, valamint saját tapasztalataiból egyrészt döbbenetesen pontos és részletes, ráadásul meglehetősen objektív korrajzot ad egy, a magyar történelmet örökre és drámaian megváltoztató éráról, másrészt ugyanúgy éli kiskamasz életét, mint bármelyik fiú tenné: hegedűórára jár és németet tanul, térképet rajzol a barátjával, Jancsival, amelyen az utcákat a forradalom hőseiről nevezik el, címert gyárt, vizet hord a MÁV-telepről, ha nekik otthon nincs, ábrándozik és tényekkel szembesül, a pesti utcákon járva megtapasztalja egy idegen hatalom és az annak behódoló politikai elit cselekedeteinek következményeit, miközben boldog, ha „szánkázhat” decemberben, vagy ha egy-egy új könyvet vásárolhat és olvashat szobájában.

S bár a napló megszületése egyértelműen Csics Gyula érdeme, nagy tisztelet és köszönet illeti szüleit is, akik ugyan meg-megjelennek a napló lapjain, ám alakjuk mindvégig homályos, háttérbe szorul. Pedig ők azok, akik fiukat kiengedték az utcára, át a barátokhoz, rokonokhoz, ők azok, akik 56-ról és az azt követő eseményekről úgy beszéltek a gyerek előtt, hogy az tudjon mindent, amit tudnia kell, de tartsa is magában a hallottakat. Nélkülük a napló sem születhetett volna meg ilyen minőségben és ilyen precíz leírásokkal. „Senki nem mondta meg nekem, legalábbis nem emlékszem rá, mi az, amiről idegenek előtt vagy az iskolában nem szabad beszélni, mégis mindenki pontosan tudta. A 12 éves gyerek is!” – emlékszik vissza Csics felnőttként.

Csics Gyula naplójának utolsó bejegyzése 1957. március 15-e. A megtorlás első évében nyilvánvalóvá vált, hogy bárki bármiért elővehető és elítélhető, márpedig Gyula gyerekként is pontosan tudta, hogy nem csak magára, de egész családjára bajt hoz, ha a napló előkerül. Éppen ezért úgy döntött, „titkosítja”, azaz elrejti a naplót, s legközelebb akkor veszi elő, ha a szovjet csapatok elhagyják az országot. Erre 34 évet kellett még várnia…

Amikor Csics Gyula 1991-ben íróasztala hátsó, titkos fiókjából előhalászta a naplót, azonnal lemásoltatta azt, hogy ne az eredetit  adja tovább azoknak, akik kíváncsiak voltak tartalmára. Csics saját családja is csak ekkor értesült a napló létezéséről, s innentől kezdve aki csak elolvasta a kéziratot, mind arra biztatta Gyulát, hogy adja ki könyvben az értékes és egyedülálló írást. Csics sokáig úgy gondolta, nemigen érdekelné az embereket egy kisfiú naplója, végül 2004-ben, amikor Csics a tatabányai megyei könyvtár igazgatójaként meghívta előadásra Rainer M. János történészt, összeszedte a bátorságát és az előadás után odaadta a kéziratot. „Elég volt elolvasni az első néhány lapot, hogy úgy érezzem, ajándékot kaptam. Majd ötven év után részese lehetek egy nagyon okos, nagyon lelkes gyerek világának Ez a világ történetesen 1956 világa. Csics Gyula saját ötvenhatjáé, amelyet a forradalom eseményei mozgatnak. De világot ő formál mindabból, ami vele napról napra történik. Tüntető tömeg, utcai harc híre, a felnőttek elbeszélései, szövegben, rajzban, sőt térképein is megörökített sétái, hegedűórája és születésnapja, a város, amit lát – és a város, amit Jancsival papíron, térképen elképzel – egyetlen rendbe áll össze számára. Ez az ötvenhatos gyermeki kozmoszt pedig egy középkori kancellista rendszeretetével, pontosságával, lelkiismeretességével modern kódexbe jegyzi. Az ő belső rendje  napló szövege.” – írja Rainer M. Csics Gyula naplójának 2006-ban, a forradalom 50. évfordulóján kiadott könyvének előszavában.

Csics Gyula egész felnőtt életében missziójának tekintette a naplója terjesztését, hogy annak segítségével a lehető legtöbb fiatalhoz eljuttassa ’56 történetét, jelentőségét, máig ható fontosságát, lehetőleg nem a politikai, hanem a nemzeti oldalra fektetve a hangsúlyt.

Forrás: http://mek.oszk.hu/05700/05775/

Kép: https://sites.google.com/site/mitcsinaltam56ban/home/01-egyes-szam-elso-szemely/csics-gyula-magyar-forradalom-1956-naplo